,,A húsvéti időszak kezdetét a virágvasárnap jelentette. Napjainkig él az a szokás, hogy ezen a napon virágzó fűzfavesszőt szentelnek meg a templomban, amelyet bariskának neveznek. Ezt a templomból hazatérve sohasem vitték be a lakásba, mert úgy hitték, hogy abban az esetben sok bolha lesz. Az istállóban a gerenda mellé szúrták, hogy az állatokat megvédje minden bajtól. A nagycsütörtök előtti 9 napon esténként az asszonyok kilencedet imádkoztak. Nagypéntek hajnalán az útmenti szobrokhoz (a templom előtt álló kereszt, a temetőben álló nagykereszt, a galántai út mellett álló nagykereszt, a szeredi út mentén álló Mária szobor) mentek imádkozni.”
Dr. Pukkai László: Vága község története című könyvéből