Régi fotók a Felvidéken

A Sarló citerazenekar alapító tagjai. A képen balról jobbra: Csölle József – köcsögduda, Kovács Gyula – zenekarvezető, Angyal József, Kulcsár István, Kovács János, Nagy Alajos.

Nagymegyeren a 708 számú Arany János Csekészcsapat 1933. április 30-án, többéves előkészület után alakult meg. Tagjai három felekezetből: katolikus, református és izraelita fiatalokból álltak. A megalakuláskor 36 tagja volt a cserkészcsapatnak, amelynek első parancsnoka Botló Vince tanító volt. A megalakulás után a csapat a Csehszlovák Cserkészszövetség Magyar Alosztályának tagja lett.
A kép baloldalán Botló Vince cserkészparancsnok.

1957-ben új iskola megnyitása után, Jakab István igazgató vezetésével kialakított tantestület 25 tagú volt. Tagjai mind a nyolcéves, mind az új középiskolán tanítottak. Az igazgató helyettese Wedenich József volt az 1957-1958-as években. Később ezt a funkciót Lengyel József vette át, amit 1965-ig töltött be. Az első tantestületnek az alábbi személyek voltak a tagjai: Baráthné Farkas Magda, Dömény Zoltán, Jakabné Lelkes Ilona, Grellneth Károly, Grellneth Ilona, Grňo Ilona, Luka Ernő, Lukovics Gizella, Kiss Éva, Molnár Árpád, Makó István, Michnya Ferenc, Michnya Aurélia, Némethné Cséfalvay Matild, Németh János, Pálmai Géza, Talló Kálmánné, Szabó György, Werdenichné Gálfy Ilona. Az első sorban, középütt, Jakab István az iskola első igazgatója.

Nagymegyer lakossága az 1. világháború kitörésének következményeit látványos formában tapasztalhatta már 1914. szeptemberében, amikor a városba megérkeztek az első hadifoglyok. A balkáni frontról érkező első hatezer szerb, hadifogoly a kolozsnémai kikötőbe érkezett, ahonnan gyalog meneteltek Nagymegyerre. A foglyokat semminemű előkészített épület nem várta. Az egész telet a szabad ég alatt a város határában, szalmarakásokban töltötték. Az első fabarakok építése a mai Tábor utcában csak 1915 januárjában kezdődött el. A tábor fokozatosan kiépült. Az olasz front megnyitásával már nagyszámú olasz hadifogoly kerül Nagymegyerre. A korabeli dokumentumok szerint a táborban 15-20 000 főnyi hadifogoly érkezett. A tábor parancsnoka Walkner Ferenc alezredes volt.

A nagymegyeri országzászlóavatás története szorosan kapcsolódik Nagymegyer és Tápiógyörgye baráti kapcsolatainak kialakulásához. Tápiógyörgyén az elöljáróság már 1938. december 2-án foglalkozott az országzászló ajándékozásával, amit Nagymegyernek szántak. Ez végül nem valósult meg, mert az 1938/39-es év fordulóján a Kelenvölgyi Kaszinó testülete megkereste a nagymegyerieket felajánlásával, akik ezt elfogadták. Az országzászló ünnepélyes felavatására 1939. június 4-én került sor Nagymegyeren. Két nappal az Országzászló felhúzása után,  1939. június 6-án, a nagymegyeriek személyesen üdvözölhették a tápiógyörgyei leventék küldöttségét, akik a Nagymegyeri Levente Szervezetnek elhozták az általuk készített levente zászlót. A képen a nagymegyeri vendéglátokat látjuk a levente zászló átadásakor. Köztük Marczy József római katolikus plébános, Németh Géza községi bíró és felesége, aki egyúttal a zászlóanya szerepét is vállalta.

1950. január 25-én alakult meg a Csemadok Nagymegyeri Szervezete 39 taggal. A szervezet által bemutatott első színdarab a Lúdas Matyi volt, Schnell János rendezésében, amit 1950. május 1-jén mutattak be. A népszínmű, amelynek 40 fős szereplőgárdája volt, meghozta a szervezet számára az első anyagi és erkölcsi sikert. A színművet hét alkalommal mutatták be Nagymegyeren. Ami egyúttal kezdete a Nagymegyeri Csemadok Szervezet színjátszói sikersorozatának. Ezután egymást követték a színjátszó-csoport újabb és újabb produkciói a hatvanas évek elejéig. A képen közepén ül a csoport két kiemelkedő szereplője, Takács Lajos (Lúdas Matyi szerepében) és Németh Imre (Döbrögi szerepében). Az utóbbi, az ötvenes években mint rendező is meghatározta a nagymegyeri színjátszó mozgalom fellendülését.

A Nagymegyeri Önkéntes Tűzoltó Testület 1883 októberében alakult meg, 52 taggal. Első elnöke Dr. Mezey György volt, aki ezt a tisztséget 1902-ben bekövetkezett halálaig töltötte be. A 32 fős tűzoltó egység első parancsnoka Győry Vincze városbíró volt. A megalakulás után a testület két darab kézihajtású nyomó fecskendővel és 12 darab vödörrel rendelkezett. A további években is folytatódott a Testület rendelkezésére álló felszerelés kiépítése. Az önkéntes szervezet anyagi eszközeit egyrészt az aktív és pártoló tagok havi tagsági díjából és a pártoló tagok támogatásából tudták biztosítani. A szervezetnek emellett az egyik jelentős bevételi forrása az évi népszerű tűzoltóbál volt. A tűzoltószervezet felszentelt csapatzászlóját a római katolikus templomban őrzik.

A Nagymegyeri Iparoskör alapszabályzatát 1928. június 30-án jegyezte be a Pozsonyi Belügyminisztérium kirendeltsége. Ennek értelmében működő szervezetnek 57 tagja volt. A szervezet aktív szerepet vállalt a különböző szórakoztató rendezvények, táncmulatságok szervezésében, amelyet kettős céllal szerveztek, egyrészt tagságuk és fiatalság szórakoztatására, másrészt ezzel teremtették meg működésükhöz szükséges anyagi eszközöket. A szervezet elnöke a harmincas években Füzik Imre (hentes), alelnökei Dosztál Mihály(kovács), Csengel Lajos (cipész), pénztárosa Fekete Mihály (cipész) volt.

Az 1902-ben létrehozott egyházi iskolát, az ún. Zárda iskolát, Kálnoky Adél grófnő alapította. Az 1. világháború után is az ún. Zárda iskolát a Szent Elzár római katolikus leányiskolát Nagymegyeren, a Páli Szent Vincéről elnevezett irgalmas nővérek vezették. Az iskola igazgatónője Schramil Palmira nővér lett. A tantestület további tagjai: Bujna Lujza nővér, Bukovy Hedvig tanítónő, Zálezsák Erzsébet tanítónők voltak. Az iskolának három tanterme közül kettőben folyt a mindennapi tanítás. A harmadik tantermet a kézimunka tanításra rendezték be. Az iskola tanulóinak száma az 1923/24 és az 1938/39-es tanév között 185 és 209 között volt. A harmincas években készült fotón az első sorban középett Marczy József nagymegyeri plébános látható. Schramil Palmira nőver, igazgatónő az első sorban a kép baloldalán látható.