Vága, 1950-es években
A legtöbb magára maradt házat eladták a leszármazottak és ezzel lezárult egy fejezet, elmúlt egy életmű. Arcok, nevek, személyiségek, akiket ismerve felnőttünk, akiket kedveltünk és, akik az életünk, a mindennapjaink részei voltak. Naponta találkoztunk, s bár túl sokat nem beszélgettünk, mégis összekötött bennünket valami láthatatlan, de jól érzékelhető kötelék. Az összetartozás érzése. A közös lét a faluban és a település egy-egy utcáján.