A Vörös család hentesüzletet működtetett Hetényen. Vörös Ernő és felesége Hermina, két fiukkal Lajossal és Ernővel a község Fő utcáján alakították ki az üzletet. A kitelepítések, deportálások ideje alatt mindneki tartott attól, hogy a házukat elveszik, így faluban feszült volt a légkör. Egy alkalommal az utcán sétálgatva egy korosodó emberre lettek figyelmesek a fiatal Vörös fiúk. A férfi megállt a házuk előtt, s nagyon méregette, nézegette azt. Ekkor Lajos kifutott az utcára, hogy elzavarja az férfit, s hogy nyomatékot adjon felindulásának csontozókést is tartott a kezében. A férfi többet nem látták Hetényen.
A telken több ház is állt. Az egyikben „Tubi” bácsi lakott, aki a galambokról kapta a nevét. Nem tudott magyarul, az udvaron lakók pedig szlovákul. Csak azt értették, hogy a bácsi mindig a galambjaihoz beszél és hívja őket: „Tubi-tubi”. Innen a ragadványnév.