Bartos Dezső (1896-1981) és neje Bartosné, szül. Bedecs Jusztinia (1900-1983) a családjával: Borbála (1927-2009), az édesanyám, Jusztinia (1921-2008) és Zoltán (1925-1968). A háború előtt 1914. szeptember 21. és 1915. június 4. között, mint gyári munkás-fűtő dolgozott a dögösi szeszgyárban. 1915-ben bevonult katonának és végigharcolta az első világháború olasz frontjait: ott volt az Isonzó-csatákban, megjárta Doberdó, majd Piave poklát. Kétszer megsebesült, a bátorságát pedig több kitüntetéssel is jutalmazták. 1915. dec. 20-án került az olasz frontra, ahol 1916. április 14-én részt vett az olasz állások aláaknázásában s oly haláltmegvető bátorságot tanusított, hogy a zászlóaljnak sikerült áttörni és számos foglyot ejtettek.
Kitüntései: Nagy ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Sebesülési érem, Károly csapatkereszt, Háborús emlékérem. Mindezek ellenére 1947-ben őt is deportálták Csehországba munkaszolgálatra. Egyetlen bűne volt, hogy magyar volt.