Vága, 1970-es években
,,Fölépül a templom (inkább csak kápolna), szegényes épület, szegényes berendezés, mert szegény és kevés még a falu népe is. Még a falu helye sem biztos. Galánta- Szered-Szerdahely plébániái között. Majd a templom szépül, már lesz berendezése, lesz liturgikus ruha, ha csak egy, de mégis. Aztán tovább gazdagszik a vágai templom. Állandósul a Szerdahely-Vága máter-filiális (anyaegyház-leányegyház) viszony. A templom berendezése, liturgikus ruhái bőségesek. A nép jámbor, vallásos buzgalmú.
Új templom épül 1778-ban és új temető. A templomban főoltár, szószék, három művészeti kép. A nép egyre buzgóbb. S ahogy gazdagszik a nép, úgy a templom is. Földjei lesznek. A liturgia nyelve a latin mellett magyar a vágai templomban mindig. Soha nem került sor arra, hogy betelepítések által az eredeti nyelv elveszik, mint Szereden.”
Danczi Lajos: Vága egyházközség története című könyvéből