Régi fotók a Felvidéken

Mielőtt felhúznák…

A böllér: Ásványi László.

Disznótor a szövetkezetben Nemesradnóton: Pozor Julianna, Sproho Ilonka, Pupákné, Pál Dezsőné Pósa Katalin, Bodonné Gallos Erzsébet, Pásztor Istvánné Pósa Karolina, Bodon Ilonka, Pósa Katalin és Lukács Pálné Pósa Katalin

Disznótor a szövetkezetben Nemesradnóton: Czikó Erzsébet, Pósa Gézáné Bodon Irma, Dobos Ilona, Pósa Géza, Farkas Katika, Pál Dezsőné Pósa Katalin és Pásztor Istvánné Pósa Karolina.

Vága, 1980-as évek elején
A XX. századi téli disznóvágás (Vágán disznóölésnek mondják), amikor nem maradhatott el az abálólé illata (Vágán abalé), a friss, hagymás sült vér íze, a tepertő (Vágán töpörtyű), a finom sült hurka, a füstölt kolbász, a kocsonya és a többi, disznóvágáskor készült finomságok…
A vágai tájszók szótárából: musiró = kismalac, csãcsó = vegyes savanyúság, kisefå = disznóöléshez használt háromláb feszítő rúdja.
Balról jobbra: Gajarský Margit (született Józsa), Kalavská Jarmila (ostravai), Boledovics Mária, Józsa Péter, Szlízs Ernő, Józsa János, Kalavský Dušan (ostravai), Adamkó Sándor, Józsa Irén (született Boledovics).

Kép a szövetkezet udvarán készült, disznóvágáskor. A képen Bréda József hentesmester és fia ifj. Bréda József valamint a segédkezők, Csókás Sándor és a többiek

Disznóvágás Nagybalogon 1969-ben: Kresnye Jani bácsi a hentes, a család Poznán Alfrédné, Hojda Gyuláné, Hojda Gyula, Poznán Fredike és Petike.

Az állami ünnepségek időnként a Konkoly-kastély „előtt felépített országzászló hármashalom alakú talapzatánál zajlottak le. Az országzászló felavató ünnepségén az emlékszegek leverése után, a leventék díszőrhelye lett.” (Chalupeczky J., Kultúra – szokások – babonák. 16. o. Kézirat.)
„Országzászló előtt elvonuló leventék, leventelányok, frontharcosok, ünneplő közönség csoportja hajtott fejet a Trikolór előtt, no persze az akkori falu – járás – nagyságai előtt. A Leventék ifjú és bizakodóan viruló csoportjának díszlépései, a jobb – szebb jövőbe való hitével verte díszlépésben az ütemet. A frontharcosok szövetségének komor arca(l), visszagondolva – felidézve Doberdót, Piavét, Przemyslt stb. ahol mennyi de hány bajtársuk maradt az idegen földben porladva s otthon hagyva szülőt, feleséget, gyermeket – verve a díszlépést, melynek üteme szinte figyelmeztetőként csattogott – tiltakozásul a háborúk ellen. Vi-gyáz-za-tok-ne-hogy-ti-is-így-járjá(a?)tok!” (19. o.)

Díszőrség a Konkoly-Thege-kúriánál.