Régi fotók a Felvidéken

Disznótor a szövetkezetben Nemesradnóton: Czikó Erzsébet, Pósa Gézáné Bodon Irma, Dobos Ilona, Pósa Géza, Farkas Katika, Pál Dezsőné Pósa Katalin és Pásztor Istvánné Pósa Karolina.

Vága, 1980-as évek elején
A XX. századi téli disznóvágás (Vágán disznóölésnek mondják), amikor nem maradhatott el az abálólé illata (Vágán abalé), a friss, hagymás sült vér íze, a tepertő (Vágán töpörtyű), a finom sült hurka, a füstölt kolbász, a kocsonya és a többi, disznóvágáskor készült finomságok…
A vágai tájszók szótárából: musiró = kismalac, csãcsó = vegyes savanyúság, kisefå = disznóöléshez használt háromláb feszítő rúdja.
Balról jobbra: Gajarský Margit (született Józsa), Kalavská Jarmila (ostravai), Boledovics Mária, Józsa Péter, Szlízs Ernő, Józsa János, Kalavský Dušan (ostravai), Adamkó Sándor, Józsa Irén (született Boledovics).

Kép a szövetkezet udvarán készült, disznóvágáskor. A képen Bréda József hentesmester és fia ifj. Bréda József valamint a segédkezők, Csókás Sándor és a többiek

Disznóvágás Nagybalogon 1969-ben: Kresnye Jani bácsi a hentes, a család Poznán Alfrédné, Hojda Gyuláné, Hojda Gyula, Poznán Fredike és Petike.

Az állami ünnepségek időnként a Konkoly-kastély „előtt felépített országzászló hármashalom alakú talapzatánál zajlottak le. Az országzászló felavató ünnepségén az emlékszegek leverése után, a leventék díszőrhelye lett.” (Chalupeczky J., Kultúra – szokások – babonák. 16. o. Kézirat.)
„Országzászló előtt elvonuló leventék, leventelányok, frontharcosok, ünneplő közönség csoportja hajtott fejet a Trikolór előtt, no persze az akkori falu – járás – nagyságai előtt. A Leventék ifjú és bizakodóan viruló csoportjának díszlépései, a jobb – szebb jövőbe való hitével verte díszlépésben az ütemet. A frontharcosok szövetségének komor arca(l), visszagondolva – felidézve Doberdót, Piavét, Przemyslt stb. ahol mennyi de hány bajtársuk maradt az idegen földben porladva s otthon hagyva szülőt, feleséget, gyermeket – verve a díszlépést, melynek üteme szinte figyelmeztetőként csattogott – tiltakozásul a háborúk ellen. Vi-gyáz-za-tok-ne-hogy-ti-is-így-járjá(a?)tok!” (19. o.)

Díszőrség a Konkoly-Thege-kúriánál.

1953. március 19-én a községi hivatal esketőtermében a helyi alapiskola diákjai álltak őrséget. Óránként váltakoztak. Ezen a képen balról az első Talamonné Mikulics Edit, mellette Kertész Gyula, Lovas Irén, a másik oldalon Molnárné Taksonyi Annuska, Fűzék László és Vargáné Rák Margit.
A katafalkon Klement Gottwald és Sztálin képe mellett Marx és Lenin képei is láthatók. Gottwald nevének kezdőbetűit virágokból rakták ki, rengeteg csokrot vittek a lakosok és az emlékkönyvbe beírták a nevüket.

Középen a vôlegény.

A palántákat magról földdel vagy hamuval keverve melegágyba vetették, mert nagyon apró magról volt szó. Csírázás, kihajtás után állandó gondozást igényelt. Öntözni, szellőztetni, ritkítani kellett. 1-2 hónap alatt nőttek meg, április végén, május elején jött a kiültetés, ami porhanyósra eldolgozott földet igényelt. Sorhúzóval húzták meg a sorokat, ültetőfával, vagy kapával ültették a palántákat, melynek már a helyét, majd az elültetett palántát is locsolni kellett.  Míg vágható lett, háromszor-négyszer kapálták. Ha virágbimbók jelentek meg rajta, azokat le kellett csípni, ezt hívták bugázásnak. Jó egy hét múlva jöhetett az oldalhajtások törése, a kocsozás, amire azért volt szükség, hogy a többi levél nagyobb, egészségesebb legyen, és gyorsabban érjen be.
A leveleket éréskor egyenként törték le, nem egyszerre, hanem alulról felfele mindig csak az éretteket. Ezután a leveleket a szárítóba vitték, meghervasztották, füllesztették, majd egy nagy tű segítségével a levél vastag erén keresztülszúrva felfűzték.  Az ilyen felfűzött dohányzsinórt pórénak hívták. Ezeket aztán napon vagy szellős helyen, pajtákban szárították. Amikor kiszáradtak, csomózták, méret, szín szerint válogatták, szépen kisimították majd kötözték őket.  

A palántákat magról földdel vagy hamuval keverve melegágyba vetették, mert nagyon apró magról volt szó. Csírázás, kihajtás után állandó gondozást igényelt. Öntözni, szellőztetni, ritkítani kellett. 1-2 hónap alatt nőttek meg, április végén, május elején jött a kiültetés, ami porhanyósra eldolgozott földet igényelt. Sorhúzóval húzták meg a sorokat, ültetőfával, vagy kapával ültették a palántákat, melynek már a helyét, majd az elültetett palántát is locsolni kellett.  Míg vágható lett, háromszor-négyszer kapálták. Ha virágbimbók jelentek meg rajta, azokat le kellett csípni, ezt hívták bugázásnak. Jó egy hét múlva jöhetett az oldalhajtások törése, a kocsozás, amire azért volt szükség, hogy a többi levél nagyobb, egészségesebb legyen, és gyorsabban érjen be.
A leveleket éréskor egyenként törték le, nem egyszerre, hanem alulról felfele mindig csak az éretteket. Ezután a leveleket a szárítóba vitték, meghervasztották, füllesztették, majd egy nagy tű segítségével a levél vastag erén keresztülszúrva felfűzték.  Az ilyen felfűzött dohányzsinórt pórénak hívták. Ezeket aztán napon vagy szellős helyen, pajtákban szárították. Amikor kiszáradtak, csomózták, méret, szín szerint válogatták, szépen kisimították majd kötözték őket.