Régi fotók a Felvidéken

1935, Felsőjányok. A férfiak aratók, kaszával. A lányok, asszonyok marokszedők.

1958 Kismagyar. Horváth Irén és Zsigmond Ferenc sátras falusi lakodalma. Talpalávalóról Imike (Horváth Imre) és AJÁ (Nagy Imre) zenekara gondoskodott.

Nemesradnóton az iskola falán 1931-ben helyezték ki a Pósa Lajos költő, szerkesztő (1850-1914) emléktábláját Bodon Lajos kántor-tanító idejében, aki később kezdeményezte a szoborállítást is a nagy magyar mesemondónak, az eredeti magyar gyermekirodalom megteremtőjének. A fotón középen látható Pósa Lajos akkori református lelkész és a költő nevelt lánya, Pósa Sárika. (Forrás: Pósa Lajos emlékezetei – Emléktár, 2010)

Nagybalogon a Koháry-Coburg kastély az államosítás utáni időben szociális intézményként kezdett működni, és a mai napig ezt a célt szolgálja. A fotó a 60-as években készült, mikor még apácák is szolgáltak az intézményben. Ekkor Dovičič volt az intézmény igazgatója.

A fotó 1958-ban Nagybalogon a parókia előtt készült. Az alsó sorban középen Poznán Béla, aki ma Amerikában lelkész. Középen Tamás Ilona tanító néni, a szemüveges férfi Gál Gyula igazgató.

Alsó- és felsőbalogi magyar leányok fölvonulnak az aratóünnepre – ez áll a fotó alatti szövegben. Az újságban megjelent fotó másolatát Tamás Ilona ajándékozta a Csemadok Nagybalogi Alapszervezetének.

A fénykép Palencsár Mária, szül. 1902-ben, kórházi ágyán készült. A betegség, amely a mai időben is nagyon veszélyes – hashártya tuberkolózis. Ez kényszerítette Máriát kórházi kezelésre. A fényképet a kassai FOTO-Slager Fotószalon készítette. Ezt igazolja a fénykép hátoldalán található pecsét. A betegség miatt műtétre került sor, amely után nagyon gyors felépülés következett, amely az orvosokat is meglepte. A családi elbeszélések szerint a gyógyulásban nagy szerepe volt az erős hitnek. A felépülés után még 50 évet élt békességben, családja körében.

A fotó Restén, Buzitától 3 km-re található kis faluban készült. A két barát találkozását ábrázolja. Az egyik a frontról tért vissza, a másik betegése miatt itthon várta, hogy hazatérjen. Távollétében segítette a családját, amiben csak tudta. Ez az önzetlen barátság jele most és abban az időben is az volt. A barátság szerencsére a hazatérés után is évekig megmaradt. Sok szép közös dolog kötötte össze őket.

A tulajdonunkban lévő legrégibb fotó. Kovács úr 1820-ban született, Restén lakott. A fotó, amely őt ábrázolja 1866-ban készült. A településen ritkán járt fényképész, s csak a jobb sorban lévő emberek készíttettek annak idején fotót magukról. Magáról a személyről keveset tudunk, de a kép alapján kiderül, hogy ritka hosszú bajsza volt, amelyet rendesen megpedert.

A fotón látható Takács sz. Asztalos Viola így mesélt: Igen, óvodás voltam, tehát kb. 1958-59, egy udvarban laktunk Pessei Zolival, Gyulával, Asztalos Pista, Sanyi, és mellettünk Vitkó Laciék. Egy közülünk beteg lett, és mindenkinek röntgenrre kellett menni, egyben ha már Rimaszombatban voltunk, elvittek bennünket a fényképészhez is. Hazafelé az autóbuszban azon vitatkoztunk, hogy hol volt a röntgen és hol a fényképész, mivel mind a két helyen sötét volt és nagy villanás. Még ma is emlékszek, ahogy utaztunk az ülésben bepréselve és anyuék mögöttünk.