Régi fotók a Felvidéken

A böllér: Ásványi László.

1901. Réthén. Nagyapám Sárközi tanítóval. (A templomudvaron.)

Nagycsaládi ünnep.

Idős Szalay Gusztáv kaszálás közben.

Balról: Fábry Paló, Petrla Ferenc (Szenyor) Rajczi Józsi, Neszméry Gyula (Sulu), Puskás Laci (Latu), Lovas Karcsi.

A Sport Egylet Felsőszeliben bemutatta a Csárdás c. darabot 1937. júniusban. A szerző Vas Gereben, kinek ez az egyetlen népszínműve, dalokkal, 4 felvonásban.
(Először adták a pesti Nemzeti Színházban 1855. febr. 24.).
Szereplők – 1. sor balról jobbra: Bodor Dezső, Bozsik J., Perleczky László, Fehér Inci, Bory Antal tanító, Bedecs Sándor, Takács Vilma, Bartos Vilmos, Gyurcsy Géza,
második sor: Dobri Jusztika, Szalai Ernő, Kelemen Béla, Izsai Etel, Soós Mihály, Koday Félix, Szabó János, Bedecs János, Török Ilona – kocsmárosné,
harmadik sor: Soós Ernő, Fűzék József, Kelemen Irén, Kubovics Janka, Dobosy Sándor – kocsmáros, Török Jolán, Baán Jolán, Tóth Zoltán.

Felsőszeliben Alszegen a Török-kocsmában készült a kép.
Október elsején mentek a legények Galántára sorozásra. A lányok felvirágozták a kocsikat. Ha bevált a legény, a lányok szalagot tűztek a kalapja mellé. Minél híresebb volt a legény, annál több szalagot kapott. Így földíszítve, csoportosan nótázva megkerülték a falut, tudtára adva a világnak rátermettségüket a katonaéletre. Majd a kocsmában mulattak a többiekkel. Az udvaron a hosszú asztal mellett ülnek a vendégek, jobb oldalon a kocsmárosné, Török Ilona, mellette a kocsmáros, Dobosy Sándor. A bor mellé cigányzene is dukált. A hátsó sorban a regrúták, kiknek kalapja mellett lógnak a színes szalagok, a nagy nap emlékére. Noha ezen a felvételen csak kilencen ülnek, az énekkar fél évszázaddal később is szívesen énekelte a következő dalt: Hosszú asztal mellett tizenketten ülnek, Hej, mind a tizenketten rólam beszélgetnek. Rólam beszélgetnek, katonának visznek, Letöltöm a nyolc évemet, haza is eresztnek.

Avagy, amikor a falu lebontatta az egykori rabbiházat, és még nem készült el a zsidó templom helyén a „Szocialista kultúrával a békéért” jelszóval a homlokzatán, az új kultúrház. Az 1960-as években kapcsolódott össze az iskola és a kultúra, hiszen az osztályteremben állították fel a színpadot, a színészek meg az ablakon át közlekedtek, hogy ne zavarják a közönséget.
Jó időben, nyáron, az udvaron állították színpadat, a réteieken kívül a jókai csapat is fellépett. De a kocsmaudvar is „áldozatul” esett a színjátszásnak. Ott a vlecskák helyettesítették az ácsolt színpadot.
Nos, a képen az 1960 táján született gyermekek, valószínűleg Bozsík Péter igazgató bácsi rendezésében egy mára már a nevében feledésbe merült történelmi játékot adnak elő tizenkilencen. Ma, 2020-ban, vagyis alig negyven év alatt az egykori református iskolából lett állami magyar iskola kiürült, nincsenek diákjai. (HL)

A kép 1956-ban készült Varga Béláról, aki ebben az időben teljesítette kötelező katonai szolgálatát.