Régi fotók a Felvidéken

1900-1914 között számos új épületet adtak át a városban. Mindezek mellett ebben a korban is számos problémával küzdött a város.
„Nagymegyeren a teljesen járhatatlanok voltak a kocsiutak, elhanyagolt, nyáron örökösen poros, az év többi szakaszában örökösen sárosak a gyalogjárók. Ez alól nem volt kivétel a főtér sem, ahogy ez az alábbi képen is látható.

Nagymegyernek a háború kitörése után 3586 lakosa volt. A népesség növekedése befolyásolta új közintézmények kialakítását. 1900-1914 között számos új épületet adtak át a városban. Ezek közé tartozott: új községi óvoda, (a kép jobboldalán) Nagymegyer és Vidéke Takarékpénztár épülete (a kép balodalán) a város főterén. A Csallóközi Hírlap szerkesztői többször foglalkoznak a járdák hiányával a városban. Szinte járhatatlanok A járda-probléma megoldása kitolódott az 1. világháború kitörése utáni időszakra. A nagymegyeri fogolytábor lakói kezdték el a város járdáinak építését. A járdák hiánya a főtéren csak később oldódott meg.

1930-ban népszámlálás volt Csehszlovákiában. Ebben az évben 4482 lakosa volt Nagymegyernek. A lakosság közel 10%-át a zsidó lakosság alkotta, akik meghatározó szerepet játszottak a város kereskedelmében. Üzleteik nagy része a város főterén volt. Ez látható az 1930-as években készült képeslapon is.

Az 1. világháború kitörése után Nagymegyeren is általános lelkesedés uralkodott. Az emberek többsége elfogadta, hogy ez nem más, mint a magyar nemzet harca a szerbekkel, akiket meg kell büntetni. Bár az első megszorító intézkedések azonnal érvénybe léptek (katonaköteles férfiak kiutazásának korlátozása), a város lakosait mindez kevésbé érintette. A várost megszállta a katonaság, itt történt a behívott katonák eskütétele is. Az 1914-es képeslap felső részében a város főtere az alsó részén pedig a városban tartózkodó katonai egység látható.

Az 1938. november 2-i 1. bécsi döntés értelmében Csallóközt – és ezáltal Nagymegyert is – ismét Magyarországhoz csatolják. 1939-ben Nagymegyernek 4644 lakója volt. Az 1939-es év első felében a visszacsatolt területeken a települések főterén ünnepélyes keretek között felhúzták az országzászlót. Nagymegyeren ez az országzászló ünnepélyes felavatására 1939. június 4-én került sor. Az alatta lévő kép a Hősök terén 1938 novemberében, az 1. világháború hősi halottainak emlékére felavatott emlékmű. A kép két szélén a város két temploma, baloldalon a református templom (1795-ben épült), jobboldalon a katolikus templom (épült 1900-ban) látható.

A 19. század második felében a legnagyobb nagymegyeri vallási közösség a római katolikus egyházközösség életében jelentős változások történtek. A római katolikus templom állapota a 19. század végére tovább romlott, ezért lebontották. Az új templom felépítését a csicsói kastélyban élő grófi család képviselője, Köröspataki Kálnoki Adalheidis-Sabran Pontevés hercegnő vállalta meghalt fiának Henriknek és férjének Sabran Pontevés hercegnek emlékére. Az templom alapkő-letételére 1899.február 8-án került sor. Az eklektikus stílusú épületet 1900.október 28-án szentelték fel. Az új templom felszentelése után rövid időn belül restaurálásra szorult.még az 1912-es évben végrehajtották a templom mennyezetének átépítését. A munkálatok elvégzése után sor került a templom második felszentelésére.

1900-1914 között számos új épületet adtak át Nagymegyeren. Ezek közé tartozott a római katolikus templom, a Zárda iskola, az új községi óvoda, az új csendőrlaktanya, az új körorvosi épület, a Nagymegyer és Vidéke Takarékpénztár épülete, a gőzmalom, a Kohn S. B.-féle úri lak, a Haladás nyomda. Ezek közül a képeslapon a főtéren a Haladás nyomda és a csendőrlaktanya épülete látható. A Haladás nyomda kialakítása Nagymegyeren lehetővé tette az itt nyomtatott lapok (Csallóközi Hírlap és a Csallóközi Hiradó) megjelenését, melyek a város közéletéről rendszeres tudósításokat közöltek az l. világháború előtt. Ebben a nyomdában adták ki 1911-ben Dr. Baranyai József „A régi Csallóköz”c. könyvét, amely a település történelmével is foglalkozott. A képeslapon látható harmadik kép a vasútállomás épülete. Ebben az időszakban, 1896-ban lett Nagymegyernek vasútállomása.

A nagymegyeri katolikus templom 1900-ben, a mellette lévő Zárda iskola 1902-ben épült. Mindkét épület létrehozója a Kálnoky család. Az iskola a „Szent Elzeár Iskola” nevet kapta. A tanítást az apácák végezték. Az épület három tantermében a lányok összevont osztályokban tanultak. A képeslap az 1930-as években készült. Ebben az időben az iskolát közel 200 tanuló látogatta. Igazgatónője Schramil Palmira irgalmas nővér volt.

Az 1938. november 2-ai 1. bécsi döntés értelmében Csallóközt és ezáltal Nagymegyert is ismét Magyarországhoz csatolják. A magyar állami hatóságok nagyon pontos áttekintést készítettek a visszacsatolt területekről. Ennek alapján tudjuk, hogy 1939-ben Nagymegyernek 4644 lakója volt. A házak száma a városban 857, a családok száma 1152 volt. A korabeli képeslapon a város ismert műemlékei: a zászlótartó, az 1.világháborús hősök emlékműve, valamint a református iskola és a Futura gabonaraktár látható. Megváltozott az egyes utcák neve is, így a főtér Horthy Miklós nevét kapta.

Nagymegyeren 1919-1938 között három jelentősebb egyházi közösség, a római katolikus, református és a zsidó hitközség működött. Az 1919 és az 1938-as népszámlálási adatok szerint a nagymegyeri reformátusok a lakosság 30 %-át alkották. A Nagymegyeri Református Egyházat Fekets Sándor tiszteletes vezette 1943-ig. Ekkor az egyházközség vezetője Dr. Kathona Géza tiszteletes lett. A képeslapon a két világháború közötti évekből a nagymegyeri református templom és paplak, illetve a mai Öreg utca egy része látható.