Vága község körpecsétje 1923-ból
Részletek
Vága, 1923. június 22.
Ami a kétnyelvűség használatát illeti, furcsa világ volt már akkoriban is. A körpecséten a község neve szlovákul Vága-ként, a Pozsony vármegye Bratislava vármegyeként szerepel. Az új ország vezetői az országrablás után magyartalanításba kezdtek. Pedig a történelemből tudjuk: Pannonhalmi Apátság 1002-ben írott alapítólevelének záradékában Szent István a pozsonyi vám harmadát az apátságnak adományozta. Ezen alapítólevél már Poson néven említi. Az adományt 1137-ben II. Béla erősítette meg. 1138-ban castrum Posonium néven említik.
A Vágai Kilencéves Alapiskola VI. osztálya az 1979/1980-as tanévből
Részletek
Vága, 1980. esztendőben
Hátsó sor, balról jobbra: Bakó Mária, Szabó Andrea, Hulák Andrea, Iván Magdolna, Karácsony Eleonóra, Jalsovszky Enikő, Takács Teréz, Forró Bea, Kamenár Judit, Kotrba Mária, Forró Gabriella, Lakatos Emília, Cseleda Iveta.
Középső sor, balról jobbra: Forró Marián, Forró József, Karácsony István, Zsigó Tibor, Gyeváth Róbert, Jalsovszky Róbert, Hulák Péter, Kotrba László, Zsigó József, Vedrődi Zoltán, Nagy György, Mahely Péter.
Első sor, balról jobbra: Karácsony Miklós és Kubányi Péter.
Lakodalomban
Részletek
Vága, 1957. év februárjában
Balról jobbra: Hulák Ernő, Zsigó József, Zsigó László (vőfély), Gyeváth Albert, Adamkó Ferenc (vőfély), Takács Ernő, Szabó Ferenc, Vígh Gyula.
Elöl pedig Dudás Tibor, a vőlegény.
A vőfély feladatai közé tartozott: A „menyasszonyos” háznál először kikéri a menyasszonyt a szülőktől a leendő férje számára. Eztán elbúcsúztatja a családtagoktól (apa, anya, testvér, nagyszülő, násznagy). Mindezt régi rigmusokkal.
A lakodalomban a különböző fogások előtt kis versikével szórakoztatja a már éhes násznépet. Ezenkívül tréfás játékokat csinál, illetve csináltat a vendégekkel és az ifjú párral.
Késmárki városháza
Részletek
Késmárki városháza
Részletek
Szpartakiád gyakorlása közben
Részletek
Vága, 1950-es évek végén
A régi, Vág-parti (jelenleg fatelep van ott) focipályán
Balról jobbra: Szlízs Erzsébet (Rechtné), Pulai Erzsébet (Farkasné), Valkó Etela, Vöröskői Katalin, Forró Margit (Szabóné), Adamkó Anna (Merváné), Forró Gizella (Renácsné).
A menyegzőn
Részletek
Vága, 1989. augusztus 19.
A régi kocsmában, egy menyegzőn
Balról jobbra: Sercel József, Bugyinszky István, Szabó Adrianna, Jalsovszky Róbert, Mikulás Vlasta, Forró Vilmos és Szabó György.
A Vágai Nyolcéves Középiskola VII. osztálya az 1954/1955-ös tanévből
Részletek
Vága, 1955. esztendőben
Hátsó sor balról jobbra: Forró Antal, Knézel Ernő, Dubnicska Tibor, Forró Gyula, Pásztor Imre, Jalsovszky Ernő, Forró Jenő.
Középső sor balról jobbra: Horváth György, Zelinka Gizella, Karácsony Borbála, Gyeváth Rózsika (Takácsné), Adamkó Éva (Szabóné), Sandula Mónika, Zelinka Mária (Bordákné), Kamenár Róbert.
Első sor balról jobbra: Boledovics Irén (Józsáné), Karácsony Erzsébet (Hulákné), Jalsovszky Vera, Kamenár Mária, Vajda István és Jeszenkovits Vilmos (tanárok), Szabó Etela (Vedrődiné), Józsa Vera, Kamenár Sarolta (Hulákné), Horváth Gizella (Kamenárné).
1945 után a mátyusföldi községet Csehszlovákiához csatolták. A közel 5 évig tartó kivetettség után végre Vágán is újból beindulhatott a magyar nyelvű oktatás. Így 1950. november 1-én Osztényi József kinevezett igazgató vezetésével elkezdődött az 1950/51-es tanév négy osztállyal a magyar tannyelvű Nemzeti Iskola keretein belül. A következő tanévtől egy osztállyal bővült az iskola és a Nemzeti Iskola mellett megkezdte működését a nem teljes Középiskola is, amely az 1952/53-as tanévtől kezdődően kibővült még a II. osztállyal. A Nemzeti Iskola Csomor Lajos és a Középiskola pedig Jeszenkovits Vilmos igazgatók vezetése alatt folytatta az oktatói-nevelői munkát. E két különálló intézményt az 1953/54-es tanévtől összevonták, amely ezután a Nyolcéves Középiskola megnevezése alatt működött az 1958/59-es tanévig Jeszenkovits Vilmos igazgató irányításával.
Jeszenkovits Vilmos 1951-től tanított az iskolában, az 1952. és 1960. esztendő között iskolaigazgatóként tevékenykedett.
Disznóvágás
Részletek
Vága, 1980-as évek elején
A XX. századi téli disznóvágás (Vágán disznóölésnek mondják), amikor nem maradhatott el az abálólé illata (Vágán abalé), a friss, hagymás sült vér íze, a tepertő (Vágán töpörtyű), a finom sült hurka, a füstölt kolbász, a kocsonya és a többi, disznóvágáskor készült finomságok…
A vágai tájszók szótárából: musiró = kismalac, csãcsó = vegyes savanyúság, kisefå = disznóöléshez használt háromláb feszítő rúdja.
Balról jobbra: Gajarský Margit (született Józsa), Kalavská Jarmila (ostravai), Boledovics Mária, Józsa Péter, Szlízs Ernő, Józsa János, Kalavský Dušan (ostravai), Adamkó Sándor, Józsa Irén (született Boledovics).
Csörgőben a vágai ifjúság
Részletek
Vága, 1950-es években
Hátsó sor, balról jobbra: Zsigó Magdolna, Oberman Edit, Kiss Ibolya (Karácsonyné), Farkas Vera, Szabó Irén, Kiácz István, Mahely László.
Középső sor, balról jobbra: Zsigó Erzsébet, Kamenár Katalin, Majerník Mária, Majerník Margit, Práger Tibor, Czakó Gábor, Vedrődi Antal, Takács Zoltán, Kotroba László, Kubányi István, Zsigó Jenő.
Első sor, balról jobbra: Éliás Erzsébet, Dudás Erzsébet, Bogács Rozália (Mahelyné), Dudás Tibor, Adamkó Sándor, Kozmér István, Andrisák István, Czakó Lajos.
Csörgőnek hívjuk községünknek azt a részét, ahol valamikor a Vág is folyt. (A 147. házszámmal ellátott családi ház kertjének a végében még látható a folyó régi medre.) Évszázadokkal ezelőtt a folyó, Szeredtől délre több ágazatra szakadt, de a későbbiek folyamán ezek behordódtak, majd teljesen megszűntek.