Régi fotók a Felvidéken

A szerző 1986-ban írt darabját a színjátszócsoport adta elő.

A szerző 1986-ban írt darabját a színjátszócsoport adta elő.

A színjátszócsoport előadásában.

Alekszandr Valentyinovics Vampilov: Búcsúzás júniusban. Komédia; ford. Gál Sándor; LITA, Bratislava, 1973
A sznjátszócsoport előadásában.

Tóth Miklós bohózatának főhőse körül egyszerre négy szoknya kavar vihart, és szorult helyzetéből csak az örök férfi szolidaritás menti ki, egy higgadt agglegény szobatárs személyében – persze ideig, óráig, pontosabban a happy-and-ig.
S bár a négy hölgy között nem lehet elosztani igazságosan a mi Don Juanunkat, a néző mégsem csalódik, mert a vihar kavarta porfelhőben garantáltan jól szórakozik.
A színjátszócsoport előadásában.

A darabot Dunai Ferenc írta 1962-ben. Az alkotót Acél György a vége megváltoztatására kérte, azonban az író erre nem volt hajlandó. A komédia nem élt meg ötven előadást sem, pedig a közönség körében nagyon sikeres volt… Az író második darabja már nem kapott zöld jelzést az akkori hatalomtól. Dunai Ferenc úgy gondolta, Amerikában próbál szerencsét és disszidált.

Ugorjunk vissza az időben. A helyszín egy lakótelepi lakás, ahol Radó Tamás igazgató elvtárs ünnepi beszédére készül, abban a reményben, hogy a miniszter kitünteti. Beszéde a szocialista erkölcsről szól. De az igazgató nem otthon van, hanem szeretőjénél, Bertánál – aki nem elvtársnő –, a lakást az igazgató kérésére utalták ki a nőnek. Ám Berta többet szeretne a nős igazgatóból – és igazán nem a szerelem hajtja – ezért a tettek mezejére lép. De a férfi egy jellemtelen, kicsinyes, megalkuvó, parancsolgató alak, akinek csak az önértékelésének tesz jót, hogy a csinos női beosztottai ágyában köt ki. Kapcsolatuk érdekekre épül. Berta okos nő, aki pontosan tudja, mit akar. A darab kezdetén reggel van és ünnepre készül a város, Radó megkéri Bertát, vegyen ki egy foltot a nadrágjából, aki azonban vízbe áztatja a nadrágot, hogy maradásra késztesse a férfit. Radó a gáz fölött próbálja szárítani, de megégeti, így nincs, amiben hazamenjen átöltözni az ünnepségre.
A lakásban megjelenik Laci, a kirúgott műszaki rajzoló (szintén nem elvtárs), aki szerelmet vall Bertánk, a főnök hátulról leüti és elveszi a nadrágját, közben az is kiderül, Radó kirúgta, mert szerelmes Bertába. Az igazgató ugyan elveszi az eszméletlen férfi nadrágját, de elmennie nem sikerül, mert a folyóson zöldborsót tisztít Soltészné, a ház és a környék mindentudója. De megjelenik a feleség is (aki elvtársnő), mert kinyomozta hol van a férje, és tetten akarja érni – az asszony egyébként Berta osztálytársa volt. És még nincsen vége, mert megjelenik Koltai SZB titkár, (az álelvtárs) aki először Lacit pártolja, ám főnöke szembesíti ötvenhatos múltjával, ezért az igazgató mellé áll. A feleség másodszori megjelenése során elhozza férjének öltönyét, ingét, vagyis megbocsát, mert tudja mit veszíthet. A darab végén Laci beletörődötten, az igazgató, a feleség és az SZB titkár teljes egyetértésben elmegy, ám az igazgató még visszafordul Bertához és láthatólag köztük is rendeződik, pontosabban marad a viszony. Aki rosszul jött ki a dologból, az Laci, aki azt is tudja, bármit tesz, a hatalmon lévők összezárnak, neki semmi esélye. Miután a társaság önelégülten távozott, a nyitott ablakon át beszűrődő mozgalmi induló és harsogó jelszavak közepette Berta kinéz az ablakon, megfordul és nevet, csak nevet…