Régi fotók a Felvidéken

Vezényel Ág Tibor, szólót énekel Cséfalvay Kató és Viczay Pál. Dunaszerdahely, 1954 nyara.

Az 1972/73-as tanév pedagógusai: Bozsik Péter igazgató, tanítónők balról: Kohút Józsefné, Holubanszky Erzsébet, Renczés Anna.

A falu határában húzódó községi legelőkön évente kétszer-háromszor állatvásárt szerveztek. Hosszú ideig állt még a cédulaház is, ahol vásározók a hivatalos ügyeket elintézhették, a passzusokat kitölthették. Ide a környékről mindenhonnan érkeztek vásárosok. Mindent lehetett kapni, még hangszert is. Egy ilyen vásár nagy mulatozásra adott alkalmat. A legények mulattak a vásárra érkezett zenészek muzsikájára. Ilyen célra megfelelt egy hegedű, egy citera, vagy régebben nyakba akasztható cimbalom, ahogy azt Csallóköz más vidékein hallottuk. A II. világháború előtt volt néhány ilyen hangszerük a balonyiaknak is. Például apai nagyapám, Nagy József, balonyi gazda hegedűn játszott. De tudjuk, hogy volt hegedűje Horváth Antalnak, Csicsay Péternek és még másoknak is.
Nagy József (balról a második).

(Nagy Iván: Erősíteni szíveket, Balony község népzenei monográfiája, 1998., Gyurcsó István Alapítvány füzetek 11.)

(Nagy Iván: Erősíteni szíveket, Balony község népzenei monográfiája, 1998., Gyurcsó István Alapítvány füzetek 11.)

A második háború után falusi banda alakult, Sebő Imre vezetésével. Ez a banda már nem a hagyományos zenét, hanem a rádióból vagy hanglemezről megismert zenéket igyekezett játszani. Egy cigány cimbalmostól tanulták a harmonizálást, de voltak hegedűsök (Németh L.), akik Nagy Józseftől tanultak. Prím, tercprím, harmonika, cimbalom, bőgő felállásban zenéltek, ami később dobbal egészült ki. Ők még játszották az elnépiesedett polgári táncokat, menyasszonytáncot. A hetvenes évekig hívták őket minden nagyobb bálra, esküvőre, a környező községekbe is. Feloszlásukkal megszűnt minden hagyományos értelemben vett hangszeres népzene a faluban.
A balonyi születésű Németh László (sz: 1933. október 11.), már fiatal korában kitűnő képességű zenész hírében állt. „Nem zene-iskolába’ tanútam, ez csak hallásbú vót az egësz.” A háború után alakult bandában játszott, majd Sebő Imre halála után ő lett a zenekar prímása. Még játszotta a menyasszonytánc és a gyertyástánc dallamát. Búcsúkban, lakodalmakban zenéltek, bejárták az egész környéket. „Nagyon szerettem. Énnekëm a anyám is szerette. … Mikor má nős vótam, hát eljártam dógozni, ugyi … ithon szerettem vóna má a családdú lënni, de hát – mënnyé fiam, mer örűt neki. És valójába’ én is szerettem aztot.”
Nagy Béla (sz: 1931. június 28.) Balonyon született, kisparaszti családban. Ott élte le egész ifjúságát és legénykorát. Igazi balonyinak tartotta magát, még akkor is, amikor már régebben nem élt ott. Családjában már a nagyapja is zenélt, hegedült, majd ő is ezen a hangszeren próbálkozott, öccse pedig harmonikázott. Mindketten játszottak a Sebő Imre féle bandában.
(Nagy Iván: Erősíteni szíveket, Balony község népzenei monográfiája, 1998., Gyurcsó István Alapítvány füzetek 11.)

A templom előútti téren.

A Csemadok bál előtt. Balról a zenészek: Mihalovics Árpi (Bacsi), Farkas … (Littyen), Huszár József. Az Aszög tájékán.

Valahol Hontfüzesgyarmat határában.

Vága, 1980-as évek elején
Állnak balról jobbra: Szabó Ferenc, Kotrba László, Vedrődi Zoltán, Forró Norbert, Jalsovszky Róbert, Forró József, Karácsony István.
Guggolnak balról jobbra: Cseleda Iveta, Karácsony Eleonóra, Ivan Magdi, Forró Bea, Polakovics Adri.