Régi fotók a Felvidéken

Vága, 1960-as évek elején
Állnak balról jobbra: Mahely Péter, Farkas László, Jalsovszky Ernő, Recht Ferenc, Farkas Gyula, Kulcsár György, Recht Miklós, Bakó Ernő, Kertész János, Kertész József.
Ülnek balról jobbra: Sztoklasz István, Sztoklasz József, Karácsony László (vőfély), Farkas Jenő (vőlegény), Boledovics Ernő (vőfély), Sztoklasz ?
A lakodalmi mulatságban a jó hangulat egyik elengedhetetlen felelőse volt a vőfély (Vágán vőfínynek hívták). Régebben a család barátja vagy rokona vállalta ezt a megtisztelő szerepet. Sőt, nem volt ritka még egy-két évtizeddel ezelőtt sem, hogy a lakodalomba nem egy, hanem több vőfélyt is meghívtak.

A Vág áradásai hozzátartoztak az itteni élethez. Hogy az áradás a falut ne károsítsa, nagy erőfeszítés is hiábavaló volt. Az elemi csapások erősebbek voltak az akkori emberi lehetőségeknél. Sok új felfedezésre, sok országméretű munkára volt szükség, hogy a töltés elkészüljön és a vágmenti falvak népe biztosítva legyen az árvizek ellen. Az utolsó emlegetett árvíznél ilyen furfang mentette meg Vága községet.
A víz emelkedik a töltésen belül. Legfelső fokú veszedelem. A nép már nem dolgozik, csak ácsorognak, szaladgálnak, várják az áradást. A víz a vágai falu felső határrészén emelkedik leginkább. A kajali útmenti csárdában nagy a forgalom. A nép odajár inni, ott hallják a legújabb híreket. A kajaliak örülnek, hogy Vága van veszedelemben, Kajal pedig nem károsodik. Csúfolják az ott ivogató vágaiakat, akik szomorkodva szorongatják poharaikat és nyomottságukban nem tudnak válaszolni a kajaliaknak. Éjjel van. Nem alszik a falu, sem Vága, sem Kajal, de a csárda bezzeg hangos.
Vágának volt egy betyárja. Ritkán volt itthon, csak nagy alkalmakra. Most, hogy hallott Vága veszedelméről, hazajött a szülőfalujába. Bátorította a népet. Járkált a töltés tetején, lábát a tocsogó vízbe áztatta. A vágai jegyző hozzálépett és tárgyalni kezdett vele. Olyat kért tőle, amit senki más kérelemre vagy parancsra meg nem mert volna tenni. „Menj és a töltést vágd át egy ásónyomnyit a vágai határ alsó szélén!” A betyár elvállalta a munkát és éjfélkor átvágta a töltést, hogy Vágáról elhárítsa a veszedelmet, és legalább némileg alább szálljon a vízszint Vága mellett. A váratlan, az előre nem képzelt megtörtént. A víz az ásónyomon átszakította a gátat és ömlött zúgó áradata a csárda felé. Mély árkot ásott a sebes víz. A csárda népe percek alatt rémülten lubickolt a vízben. Egész Kajal úszott. Nagy volt az öröm Vágán: ,,Nem mink, hanem ők a csúfolódók, úgy köll nekik!” Ettől a naptól a vágaiak a kajaliakat úgy csúfolják: ürgék! Ettől a naptól Vága és Kajal között örök rivalizálás van: ki tudja becsapni, nevetségessé tenni a másikat! A csárda, kocsma azóta is sok átkot hoz a faluba, de nincs okulás, nincs kilábalás.
(Forrás: Danczi Lajos Vága egyházközség története)

Első világháború.

Első világháború.

Első világháború.

Szalai Lajos hadifogságban, Oroszországban, 1916-ban.

Valahol Csehországban.

Nagy András, katonakollégájával.

Kotasz Béla, katona, Prágaában, 1933-ban