Régi fotók a Felvidéken

A 20. század közepétől elterjedt a gépi cséplés, az ún. masinázás. A képen a háttérben a szalmakazal építését látjuk, érdemes megfigyelni némely férfi vászonból készült hagyományos viseletét, melyet aratáskor is viseltek.

A régi fonott kocsikat folyamatosan felváltotta a könnyebb ún. „sportkocsi”.

A hatvanas kedvenc gyerekjátéka a forgó szélrózsa volt, jellegzetes a fiúk sapkaviselete, a lányok fejkendője ekkor még szinte kötelező, a háttérben ház tornáca.

A népi építkezés új nemzedékét jelentették a tornácos házak, melyeket falkeretek és más népi stilizált, de polgári eredetű elemek díszítettek. A képen látható ház a 20. század 30-as éveiben épült.

A képen módosabb gazda látható, népi elemekkel kiegészített polgáriasodó ruhában

A viselet több darabja hagyományos, kötelező a kalap, a csizma, a háttérben a vesszőből font kerités.

A szőlőhegyi munkák egyik legnezebbike a kapálás volt, a „nagykapával” végzett munka helyettesítette az ásást. A képen viszont könnyű tavaszi-nyári kapálást látunk.

A szőlőhegyi munkák közben is meg kellett pihenni. Régen az asszonyok csak kötözni, esetleg szüretelni jártak. A 20. század közepétől egyre több munkából vették ki a részüket.

Alsóbodok gazdag népi ételekben, különösen a böjti ételek figyelemre méltóak (pl. „kőtís”, „vajajja” stb.). A képen az étel sajnos felismerhetetlen.

Balról: két énekes, harmonikás, Martin György (Tinka), Ág Tibor, Quittner János.