Régi fotók a Felvidéken

Vága, az 1960-as évek közepén
A bajszos férfit Forró Lajosnak hívták. A bal keze felől, mögötte áll a lánya, Bugyinszky Rozália (született Forró) meg a férje, Bugyinszky Ferenc.
Első sorban lévő gyerekek: Bugyinszky János (balról) és Bugyinszky László (jobbról).
A többiek pedig a magyarországi Miskolcról jöttek rokonlátogatásra Vágára, s akiknek a felmenőjük volt a mátyusföldi községből.
A Szlovák Nemzeti Tanács 1945/6. számú rendeletével bezárják a magyar iskolákat, majd Budapesten 1946. február 27-én aláírják a magyar-szlovák lakosság csere-egyezményt. Az etnikai tisztogatás jellegű telepítések (lakosság csere) legfőbb célja a dél-felvidéki magyar tömb megbontása volt.
Vágáról Bugyinszky János öttagú családját is Magyarországra telepítik.

Nagyanya, nagyapa, leányuk és a három unoka.

1956. februárjában Kulcsár Rezsőnek, a városi művelődési otthon akkori igazgatójának kezdeményezésére alakult meg a Csemadok városi szervezetének énekkara. A 60-80 fős vegyeskar 1959 végéig fejtett ki rendszeres munkát. Az eseményről Kopper János az Új Szó, 1956. március 22-i számában ezt írja:„Hetven tagja van az énekkarnak: öregek, fiatalok, nők és férfiak, szövetkezeti tagok, munkások, kereskedelmi alkalmazottak és tisztviselők. Az énekkar karmestere, kottaírója, egyszóval Lelke: Kulcsár Rezső, a magyar tannyelvű nyolcéves iskola tanítója. Lelkesen, lendülettel és nagy akarattal dolgozik az énekkar.”
Kulcsár Rezsőn kívül, Szeder Irma, Grellneth Károly, Henc Pál, Matus János segítették a kórus munkáját. Az énekkar műsorán főleg népdalfeldolgozások és mozgalmi dalok szerepeltek. Az 1956. április 5-én tartott első fellépést újabbak követték. A nagylétszámú kultúrcsoport fellépett Gombaszögön és Zselízen tartott országos rendezvényeken.

1949 után Nagymegyer járási székhely lett. Ennek hatására a településen új beruházások kezdődtek. Ezek közé tartozott a főtér parkosítása, valamint a város középső részén a járási nemzeti bizottság épületének felépítése. Az 1950-ben készült fotón megfigyelhető, hogy a park középpontjában egy szökőkutat, illetve szélén egy korabeli benzinkutat hoztak létre.

1957-ben új iskola megnyitása után, Jakab István igazgató vezetésével kialakított tantestület 25 tagú volt. Tagjai mind a nyolcéves, mind az új középiskolán tanítottak. Az igazgató helyettese Wedenich József volt az 1957-1958-as években. Később ezt a funkciót Lengyel József vette át, amit 1965-ig töltött be. Az első tantestületnek az alábbi személyek voltak a tagjai: Baráthné Farkas Magda, Dömény Zoltán, Jakabné Lelkes Ilona, Grellneth Károly, Grellneth Ilona, Grňo Ilona, Luka Ernő, Lukovics Gizella, Kiss Éva, Molnár Árpád, Makó István, Michnya Ferenc, Michnya Aurélia, Némethné Cséfalvay Matild, Németh János, Pálmai Géza, Talló Kálmánné, Szabó György, Werdenichné Gálfy Ilona. Az első sorban, középütt, Jakab István az iskola első igazgatója.

Nagymegyer lakossága az 1. világháború kitörésének következményeit látványos formában tapasztalhatta már 1914 októberében, amikor a városba megérkeztek az első hadifoglyok. A tábor fokozatosan épült ki. Az olasz front megnyitásával már nagyszámú olasz hadifogoly kerül Nagymegyerre. A korabeli dokumentumok szerint a táborban 15-20 000 főnyi hadifogoly volt. A tábor parancsnoka Walkner Ferenc alezredes volt, aki a táboron belül egy sajátos ”tábori pénzt” is kiadott. A pénzt csak a táboron belül lehetett használni, és különböző érteket képviselt.

A Nagymegyeri Iparoskör alapszabályzatát 1928. június 30-án jegyezte be a Pozsonyi Belügyminisztérium kirendeltsége. Ennek értelmében működő szervezetnek 57 tagja volt. A szervezet aktív szerepet vállalt a különböző szórakoztató rendezvények, táncmulatságok szervezésében, amelyet kettős céllal szerveztek, egyrészt tagságuk és fiatalság szórakoztatására, másrészt ezzel teremtették meg működésükhöz szükséges anyagi eszközöket. A szervezet elnöke a harmincas években Füzik Imre (hentes), alelnökei Dosztál Mihály(kovács), Csengel Lajos (cipész), pénztárosa Fekete Mihály (cipész) volt.

A városi tájház kialakításának kezdeményezője a Csemadok Nagymegyeri  Szervezete volt, miután 1978-80 között a nagymegyeri gimnázisták jelentős számú néprajzi tárgyat gyűjtöttek össze, és az akkori Városi Nemzeti Bizottság megvásárolta a Rózsa utcai nádfedeles épületet, amely a mestergerendán megtalálható évszám szerint 1836-ban építette: „Nemes Lovas István feleségével N. Tóth Mikolai Máriával.” A tájház szomszédságában élt az idős Kósa Teri néni, aki korában használt tárgyainak nagyrészét 1980-ban a tájháznak adományozta. A képen Kósa Teri nénit, a Csemadok alapitó tagját látjuk, a tájháznak adományozott használati tárgyai között.