Régi fotók a Felvidéken

A termést még ma is sok helyen a házi készítésű vászonzsákokba mérik.

Vága, 1953. év nyarán
Földművesek a vágai határban.
Az Egységes Földműves Szövetkezet (szlovákul: Jednotné Roľnícke Družstvo) tagjai: Jalsovszky Ferenc (balról), Zsákovics István, Adamkó Ernő, Szabó Ferenc.

Vága, az 1960-as évek közepén
A bajszos férfit Forró Lajosnak hívták. A bal keze felől, mögötte áll a lánya, Bugyinszky Rozália (született Forró) meg a férje, Bugyinszky Ferenc.
Első sorban lévő gyerekek: Bugyinszky János (balról) és Bugyinszky László (jobbról).
A többiek pedig a magyarországi Miskolcról jöttek rokonlátogatásra Vágára, s akiknek a felmenőjük volt a mátyusföldi községből.
A Szlovák Nemzeti Tanács 1945/6. számú rendeletével bezárják a magyar iskolákat, majd Budapesten 1946. február 27-én aláírják a magyar-szlovák lakosság csere-egyezményt. Az etnikai tisztogatás jellegű telepítések (lakosság csere) legfőbb célja a dél-felvidéki magyar tömb megbontása volt.
Vágáról Bugyinszky János öttagú családját is Magyarországra telepítik.

Nagyanya, nagyapa, leányuk és a három unoka.

Vága, 1961. esztendőben
Állnak, balról jobbra: Nyári Éva, Jalsovszky Gyula, Forró Ferenc, Puskás Tamás, Adamkó Ferenc, Szabó Vilmos, Forró Sándor, Takács Imre, Szabó Róbert, Oláh Ferenc, Fördős Valéria.
Ülnek, balról jobbra: Forró Edit, Takács Erzsébet, Horváth Edit, Oláh Julianna, Forró Erzsébet, Rózsa Margit (tanítónő), Takács Rozália, Gyeváth Márta, Vrábel Mária, Kubányi Hermina.
Rózsa Margit tanárnő, 1960-tól 2000-ig tanított a vágai magyar iskolában.
Az 1960/61-es tanévben a magyar alapiskola tanulóinak a létszáma 336 volt.

1956. februárjában Kulcsár Rezsőnek, a városi művelődési otthon akkori igazgatójának kezdeményezésére alakult meg a Csemadok városi szervezetének énekkara. A 60-80 fős vegyeskar 1959 végéig fejtett ki rendszeres munkát. Az eseményről Kopper János az Új Szó, 1956. március 22-i számában ezt írja:„Hetven tagja van az énekkarnak: öregek, fiatalok, nők és férfiak, szövetkezeti tagok, munkások, kereskedelmi alkalmazottak és tisztviselők. Az énekkar karmestere, kottaírója, egyszóval Lelke: Kulcsár Rezső, a magyar tannyelvű nyolcéves iskola tanítója. Lelkesen, lendülettel és nagy akarattal dolgozik az énekkar.”
Kulcsár Rezsőn kívül, Szeder Irma, Grellneth Károly, Henc Pál, Matus János segítették a kórus munkáját. Az énekkar műsorán főleg népdalfeldolgozások és mozgalmi dalok szerepeltek. Az 1956. április 5-én tartott első fellépést újabbak követték. A nagylétszámú kultúrcsoport fellépett Gombaszögön és Zselízen tartott országos rendezvényeken.

1949 után Nagymegyer járási székhely lett. Ennek hatására a településen új beruházások kezdődtek. Ezek közé tartozott a főtér parkosítása, valamint a város középső részén a járási nemzeti bizottság épületének felépítése. Az 1950-ben készült fotón megfigyelhető, hogy a park középpontjában egy szökőkutat, illetve szélén egy korabeli benzinkutat hoztak létre.