Régi fotók a Felvidéken

A fénykép adományozója id. Lucza Zoltán, aki fényképen jobbról a második.

Az 1950-es években kelta sírok feltárásánál is dolgoztak hetényiek.

Hetényen 13 helyen végeztek régészeti ásatásokat. A fényképen Dékány Lajos, Csintalan László, Csintalan Lajos, Pákozdi József, Dr. Dusek tanár, Szuh Miklós, Szuh István, Gál Dezső, Zsemlye Judit, Balogné Szabó Ida láthatók.

A palántákat magról földdel vagy hamuval keverve melegágyba vetették, mert nagyon apró magról volt szó. Csírázás, kihajtás után állandó gondozást igényelt. Öntözni, szellőztetni, ritkítani kellett. 1-2 hónap alatt nőttek meg, április végén, május elején jött a kiültetés, ami porhanyósra eldolgozott földet igényelt. Sorhúzóval húzták meg a sorokat, ültetőfával, vagy kapával ültették a palántákat, melynek már a helyét, majd az elültetett palántát is locsolni kellett.  Míg vágható lett, háromszor-négyszer kapálták. Ha virágbimbók jelentek meg rajta, azokat le kellett csípni, ezt hívták bugázásnak. Jó egy hét múlva jöhetett az oldalhajtások törése, a kocsozás, amire azért volt szükség, hogy a többi levél nagyobb, egészségesebb legyen, és gyorsabban érjen be.
A leveleket éréskor egyenként törték le, nem egyszerre, hanem alulról felfele mindig csak az éretteket. Ezután a leveleket a szárítóba vitték, meghervasztották, füllesztették, majd egy nagy tű segítségével a levél vastag erén keresztülszúrva felfűzték.  Az ilyen felfűzött dohányzsinórt pórénak hívták. Ezeket aztán napon vagy szellős helyen, pajtákban szárították. Amikor kiszáradtak, csomózták, méret, szín szerint válogatták, szépen kisimították majd kötözték őket. 

A fénykép 1933-ban készült és balról Szabó Gyula, Fehérvári Gyula, Szalai András, Gál Gyula, Dékány Dezső, Csintalan Gyula, Gál Vince, Gál Lajos láthatók rajta.

A palántákat magról földdel vagy hamuval keverve melegágyba vetették, mert nagyon apró magról volt szó. Csírázás, kihajtás után állandó gondozást igényelt. Öntözni, szellőztetni, ritkítani kellett. 1-2 hónap alatt nőttek meg, április végén, május elején jött a kiültetés, ami porhanyósra eldolgozott földet igényelt. Sorhúzóval húzták meg a sorokat, ültetőfával, vagy kapával ültették a palántákat, melynek már a helyét, majd az elültetett palántát is locsolni kellett.  Míg vágható lett, háromszor-négyszer kapálták. Ha virágbimbók jelentek meg rajta, azokat le kellett csípni, ezt hívták bugázásnak. Jó egy hét múlva jöhetett az oldalhajtások törése, a kocsozás, amire azért volt szükség, hogy a többi levél nagyobb, egészségesebb legyen, és gyorsabban érjen be.
A leveleket éréskor egyenként törték le, nem egyszerre, hanem alulról felfele mindig csak az éretteket. Ezután a leveleket a szárítóba vitték, meghervasztották, füllesztették, majd egy nagy tű segítségével a levél vastag erén keresztülszúrva felfűzték.  Az ilyen felfűzött dohányzsinórt pórénak hívták. Ezeket aztán napon vagy szellős helyen, pajtákban szárították. Amikor kiszáradtak, csomózták, méret, szín szerint válogatták, szépen kisimították majd kötözték őket. 

A fénykép a gyakorlatozó hetényi férfiakat mutatja 1938/39-ben a régi községháza epülete előtt, mely ma Lilla Galéria és Falumúzeumként üzemel.

A fénykép 1975-ben készült a Delihegyparton gabonabetakarításkor. Balról Sebőkné Szalai Margit, Szabóné Gál Julianna, Csintalanné Fóris Mária, Csizmadiáné Rancsó Eszter, Csíkné Csizmadia Eszter, Dékányné Gál Margit látható.

A fényképen 1975-ben a Tanyán Sebőkné Szalai Margit, Paluskáné Kosdi Ilonka és Csizmadiáné Rancsó Eszter a gabonát takarítják be.