Régi fotók a Felvidéken

Rendezte: Soós Kálmánné Inci tanító néni. Szereplők Lovas Margit, Mikulics Edit, Papp Piroska, Tóth Zsuzsa, Taksonyi Anna, Bedecs Erzsébet, Kontár László, Bedecs Jenő és Virág Vilmos voltak. Ezzel a darabbal országos méretben az első díjat érte el a csoport. Látványos jelenet volt, amikor az aranykoszorút Lovas Margit nyakába akasztották. A Magyar Területi Színház (MATESZ) megbízottja Lovas Margitnak helyet kínált Komáromba.

Az 1970-es években Hégli Marianna ovóda pedagógus vezetésével megalakult a folklórcsoport. Több ízben részt vettek a Csemadok országos rendezvényein (Zselízen, Kéménden, Szőgyénben), egy ízben fellépési lehetőséget kaptak a Miavai nemzetközi folklórfesztiválra is, ahol bemutathatták kultúránkat, hagyományainkat. A csoport előadását színesebbé tette a két gombos harmonikás Bréda József és Oszlik István játéka.

A Csemadok barti alapszervezete 1970-ben, Kónya József 1957-ben írott színművének „Éles Marika menyasszonyi fátyla” előadásával aratott nagy sikert itthon és a környező településeken.

A hetényi színjátszócsoport 1930-ban a Gacsaj Pesta színművet is előadta. A csoport fő támogatója Zinger Ödön volt.
Gacsaj Pesta színdarab szereplői: Kosdi Miklós, Szabó Dezső, Fekete András, Lucza Lajos, Rancsó Lajos, Sebők Dezső, Kosdi Sándor, Szalai Etel, Bertók Benő, Vilmácska Marcela, Zajos Maris, Csintalan András, Rancsó Lajosné, marcelházi Tóth, Kocsis Miklós, Kocsis Lajos.

A kép a parókia udvarát ábrázolja kb. 1910 körül.

A kép Hetény község felős részét mutatja be, ahol az 1930-as években még állatvásárokat tartottak. Ennek a településrésznek neve Főszeg.

A fotón Szabó Miklós, Szabó Dezső.

A palántákat magról földdel vagy hamuval keverve melegágyba vetették, mert nagyon apró magról volt szó. Csírázás, kihajtás után állandó gondozást igényelt. Öntözni, szellőztetni, ritkítani kellett. 1-2 hónap alatt nőttek meg, április végén, május elején jött a kiültetés, ami porhanyósra eldolgozott földet igényelt. Sorhúzóval húzták meg a sorokat, ültetőfával, vagy kapával ültették a palántákat, melynek már a helyét, majd az elültetett palántát is locsolni kellett.  Míg vágható lett, háromszor-négyszer kapálták. Ha virágbimbók jelentek meg rajta, azokat le kellett csípni, ezt hívták bugázásnak. Jó egy hét múlva jöhetett az oldalhajtások törése, a kocsozás, amire azért volt szükség, hogy a többi levél nagyobb, egészségesebb legyen, és gyorsabban érjen be.
A leveleket éréskor egyenként törték le, nem egyszerre, hanem alulról felfele mindig csak az éretteket. Ezután a leveleket a szárítóba vitték, meghervasztották, füllesztették, majd egy nagy tű segítségével a levél vastag erén keresztülszúrva felfűzték.  Az ilyen felfűzött dohányzsinórt pórénak hívták. Ezeket aztán napon vagy szellős helyen, pajtákban szárították. Amikor kiszáradtak, csomózták, méret, szín szerint válogatták, szépen kisimították majd kötözték őket.