Régi fotók a Felvidéken

Vága, 1940-es évek első felében
A Vágai Római Katholikus Népiskola tanári kara és a község plébánosa.
Állnak balról jobbra: Harmatné Gálóczi Erzsébet, Harmat Tibor, Kneif Piroska.
Ülnek balról jobbra: Kneifné Pethő Ilona, Kneif Tibor (iskolaigazgató), Király Mária, Andrásfay Ödön (plébános).
A II. világháború után, politikai okokból 48 órán belül Magyarországra kellett távozniuk többüknek is. Kneif Piroska a Dorogi Városi Temetőben, Kneifné Pethő Ilona és Kneif Tibor az esztegomi Belvárosi temetőben, Andrásfay Ödön plébános szintén Esztergomban, a Szentgyörgymezei temetőben alussza örök álmát.

Vága, 1960-as évek elején
Régen szüreti ünnepség is volt a községünkben. Ilyenkor szüreti lovaskocsis menet vonult végig a vágai utcákon. A fotón látható, hogy éppen a régi töltésnél tartanak egy kis bemutatót…
A kocsis: Zsigó János, mellette a bakon ülő kisgyerek: Ladovics László. A lányok közül a bal oldalon álló Kiss Ibolya (Karácsonyné), a jobb oldalon pedig Adamkó Margit (Tyukosné) és Adamkó Lacika.

Vága, 1937-38. tanév
A Római Katholikus Iskola első osztálya, ahol 40 elsős magyar gyermek volt.
Az akkori tanítók a fotón: Kneif Tibor és felesége, Kneifné Pethő Ilona.
Mátyusföldön Diószegen (1924) jött létre az első szlovák iskola, Tallóson 1925-ben, Vízkeleten, Nemeskosúton, Felsőszeliben és Taksonyban 1928-ban, Galántán 1931-ben, Vágán 1932-ben.

* 1925. július 16., Kürt – † 2008. június 8., Cífer / lelkipásztor, helytörténész

Danczi Kálmán és Fazekas Erzsébet ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot, 1925. július 16-án Kürtön.
Testvérei: Danczi József Villebald OSB, Mária, Ágnes, Terézia s húga, Erzsébet. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, majd a tanulmányait a komáromi Bencés Gimnáziumban folytatta. Az érettségi után, két évig az Esztergomi Szemináriumban tanult, de a teológiai tanulmányait a politikai változások – az országhatárok meghúzása – miatt a Pozsonyi Szemináriumban kellett befejeznie.
1949. június 12-én szentelik pappá Pozsonyban.
1949-ben káplánként működik Nyitrakoroson, Taksonyon, Kürtön.
1950-ben káplán Ipolyságon, Gerencséren.
1951-ben káplán Pozsony-Téglamezőn.
1951. február 1-jétől a zoboralji Gímes (más írásmóddal: Ghymes) hívei között végezte lelkipásztori munkáját.
1962. augusztus 1-jétől a Nógrád és Hont megyék határövezetében lévő Zsélyén folytatta papi tevékenységét.
1969. április 24-től 33 éven át a mátyusföldi Vága község plébánosa.
Lajos atya 53 évi aktív munka után vonult nyugdíjba. 2002. július 1-jén Bazinba költözött a papi otthonba, onnan Nagszombatba került. Innen áthelyezték Cíferbe, ahol életének 83. és papságának 59. évében visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Kürtön temették el.

Művei:

• Ghymes 1. (a község története, kézirat, évszám nélkül)
• Ghymes 2. (szokások, kézirat, évszám nélkül)
•  Zsély (1975)
• Denek Mihály (készült a Kürti Községi Hivatalban, 1995)
• Repülj madár (magánkiadás, verseskötet, 1999)
Cigléd kegyhely (magánkiadás, 1999)
• Vága egyházközség története (magánkiadás, emlékkönyv, 2000)
• Hetven évesen (magánkiadás, verseskötet, 2000)
• Álmok könyve (magánkiadás, versek és írások, Esztergom, 2001)
• Harmonia caelestis (magánkiadás, verseskötet, 2001)
• Magvetők életútja (Glória Kiadó, Nádszeg, 2002)
• Ünnepi versek (magánkiadás, verseskötet, 2003)

Gímesen, ahol tíz évet töltött, e tíz év kemény munkával kezdődött. A plébániát kellett megszervezni, parókiát építeni, a templomot felújítani. Fiatal pap lendületével emelte fel a falut, és terelgette a rábízott nyájat. Lelkipásztori teendői mellett rengeteget tett a fiatalokért is. Színdarabokat, népszínműveket rendezett, felelevenítették a régi szép népszokásokat, hagyományokat, mint pl. a villőzés, Mikulás-járás, lucázás… Megírta a falu történetét. Mindemellett hetente harminchat hittanórát tanított, kilenc falu gyermekeit oktatta, nevelte.
Vágán, ebben a Vág folyóval ölelt mátyusföldi községben 33 éven át keresztelt, esketett, temetett, szentmiséket celebrált. Különös figyelemmel, nagy odaadással törődött az Isten házával. Építgette, szépítgette, hatalmas energiát fordított rá, nem sajnálva a drága időt sem. A falu egyházi hagyományainak a felújítása, gyűjtése, ápolása is a szívügye volt; rendkívül szerette Vágát. Tetteivel hirdette, hogy az ősök hagyományainak az őrzése, ápolása, továbbadása, mind-mind példával szolgál az utókor számára.
Hű volt Istenhez, Jézushoz, hitéhez, az egyházhoz és a magyarsághoz. Jó pásztora volt nyájának.

„Bárhol voltam, mindenütt nagyon jó emberekkel találkoztam. Hívő, vallásos, templomba járó emberekkel. A híveimmel mindig mindenütt jóban voltam.” (Danczi Lajos)

Kürt Község Önkormányzata a község statútumának 35 számú paragrafusa értelmében, valamint a 7/990611 határozat alapján KÜRT KÖZSÉG DÍSZPOLGÁRA címet adományozza főtisztelendő DANCZI LAJOS vágai plébános úrnak, községünk jó hírnevének öregbítéséért, a szlovákiai magyar népi és egyházi kultúra területén végzett széles körű gyűjtőmunkájáért, kitartó, áldásos papi tevékenységéért.
Kürt, 1999. június 27.

Vága, 1960-as években
A régi időkben az elhunytat a tisztaszobában ravatalozták fel. A háznál történő búcsúztatás után a gyászmenetben szent énekkel és imával kísérték a „Szent Mihály lován”, azaz a koporsó viteléhez használatos, vállon hordozható ravatalozón a végső nyughelyére.
A magyar néphagyományban Szent Mihály ott van a haldoklók mellett, segít itthagyni a földi világot, átkíséri a lelkeket a túlvilágra.

Vága, 1970-es évek közepén
Motorosok a Vág partján. Balról jobbra: Jawa Pionier 21-esen Krizsan Árpád (vágai neve: Öcse), hátul Bakó László (vágai neve: Hosszú). A sárga Mustangon Jalsovszky József (vágai neve: Jodi).

Vága, 1980-as évek elején
A XX. századi téli disznóvágás (Vágán disznóölésnek mondják), amikor nem maradhatott el az abálólé illata (Vágán abalé), a friss, hagymás sült vér íze, a tepertő (Vágán töpörtyű), a finom sült hurka, a füstölt kolbász, a kocsonya és a többi, disznóvágáskor készült finomságok…
A vágai tájszók szótárából: musiró = kismalac, csãcsó = vegyes savanyúság, kisefå = disznóöléshez használt háromláb feszítő rúdja.
Balról jobbra: Gajarský Margit (született Józsa), Kalavská Jarmila (ostravai), Boledovics Mária, Józsa Péter, Szlízs Ernő, Józsa János, Kalavský Dušan (ostravai), Adamkó Sándor, Józsa Irén (született Boledovics).

Vága, 1970-es évek végén
Kultúrházban, balról jobbra: Patkoló Ernő (prímás, hegedű), Ifj. Patkoló Ernő (hegedű), Patkoló Gyula (bőgő), Bangó Vladimír (harmonika), Patkoló Milán (hegedű), Knézel Ernő (dobok), Kudri Rudolf (klarinét), Patkoló Árpád (szakszofon).
Ifj. Patkoló Ernő
* 1949. február 14., Vága – † 2015. március 20., Sils Maria / zenész, hegedűs szólista, Farkas Lenke és Patkoló Ernő öt gyermeke közül, harmadikként látta meg a napvilágot. Magyar muzsikus cigánycsaládban született, így ő sem kerülhette el a sorsát. Eleinte az édesapja zenekarában hegedült a vágai lakodalmakban és egyéb összejöveteleken, majd a zenei tehetségének köszönhetően szerte a világban.