Régi fotók a Felvidéken

Tornászlányaink és asszonyaink lelkesen készültek az 1975-ös spartakiádára. Eljutottak Prágába, a Strahovi stadionba.
Felkészítőik: Safarit Béla és Bohus tanító néni

1983-ban járt Tóth Elemér Nagymegyeren a magyar tannyelvű óvodában, amikor a „Tegnapelőtt, kiskedden” című könyvét mutatta be. A képen a korabeli Vasút utcai magyar óvoda gyermekei láthatók a költővel, köztük Varga Emese is.

A színjátszócsoport előadásában.

Tóth Miklós bohózatának főhőse körül egyszerre négy szoknya kavar vihart, és szorult helyzetéből csak az örök férfi szolidaritás menti ki, egy higgadt agglegény szobatárs személyében – persze ideig, óráig, pontosabban a happy-and-ig.
S bár a négy hölgy között nem lehet elosztani igazságosan a mi Don Juanunkat, a néző mégsem csalódik, mert a vihar kavarta porfelhőben garantáltan jól szórakozik.
A színjátszócsoport előadásában.

Tőzsér Árpád, Kossuth-díjas költő, publicista, a falu szülötte, Csemadok emléklapot és Díszpolgári címet kapott az országos Csemadok megalakulásának 55. és a Csemadok Péterfalai Alapszervezete megalakulásának 50. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen 2004-ben. Az emléklapot Kati Diána és Pelle Bettina kíséretében Illés Judit, a helyi alapszervezet elnöknője adta át.

A felvételen két Zetor 25-ös traktor körül a téesz (JRD) tíz dolgozója.
A Zetor 25 csehszlovák mezőgazdasági vontató, melyet a Zbrojovka Brno vállalat gyártott 1946-tól. Ez volt az első Zetor márkanévvel készített modell. A sorozatszám a motorteljesítményre utal. 1949-ig folyt az alapváltozat sorozatgyártása, a 25A és 125K továbbfejlesztett modelleket 1961-ig gyártották.1945-ben tervezték František Musil és Jaroslav Miksch vezetésével. Az első prototípus 1945. november 14-én készült el.
(https://hu.wikipedia.org/wiki/Zetor_25)

Vága, talán 1939. március 14.

Szentmihályi Szabó Péter:

Trianon sebei

Trianon sebeit az idő bekötözte,
de a vér átüt még mindig a sebeken.
Idegenek özönlöttek be a földre,
ki fegyverrel érkezett, ki fegyvertelen.
Aki fegyverrel jött, azt fogta a fegyver,
aki fegyvertelenül, azt befogadtuk,
fedéllel, földdel, szeretettel,
nem néztük, ki volt az anyjuk, az apjuk.
Feledd el, jó magyar, jobb, ha feleded
hófödte hegyeid, kincses városaid –
még a fejfákról is letörölték a neved,
templomaidban más nyelven szólal a hit.
Mint gazda, kit ősi házából kivetettek,
s megjelennek a rablók, fosztogatók,
gyorsan leverik a címert s a keresztet,
s a magyarnak bottal osztanak útravalót,
szomorú szemmel néz vissza a gazda,
letérdel, megcsókolja ősei földjét,
aztán csak porát szívja, sarát dagasztja,
néhány régi írás, fakult kép az örökség.
Trianon sebeit az idő bekötözte,
de a vér átüt még mindig a sebeken.
Régi gazdaként lépek a magyar földre,
és szent szavait sohasem feledem.

1987-ben a morvaországi Trinecbe hívták az énekkart a galántai Kodály Zoltán Daloskörrel. Új fellépőruhát varrattak. A mellény hímzését Fűzék Erzsébet készítette. A vendégszereplés nagyon szépen sikerült. Két alsószeli házaspár is betanulta a dalokat, mert esküvő miatt többen otthon maradtak.

A 2016-ban Ógyallán megrendezett Hagyományok Napján az érdeklődők megismerkedhettek régi fűszerekkel, növényekkel, népviselettel, jellegzetes magyar viselettel, megkóstolhattak régi recept alapján készült ételeket, és lehetőség volt kipróbálni az íjat, kardot és a dudát is. A képen Kocsis Tibor.