Régi fotók a Felvidéken

Állnak balról: Mészáros István, Danics László, Sztahó Gyula, Bödők Zsuzsanna, Magyarics Antal, Kósa Ernő,
Guggolnak balról: Fábik Zoltán, Kovács Ferenc tanító, Fél Ilona, Ádám Edit, Klórné Világi Éva, Magyarics Magda, Bukor Magda, Varga Magda.
Egy csicsói fellépéskor készült a kép, ahol a csoport üveges táncot mutatott be a Rózsa-dombon.

A felvétel Csemadok rendezvényen készült.
Bokor Magdi, Fél Ilonka, Magyarics Magda, Klórné Világi Éva, Bödők Zsuzsa, Ádám Edit Fábikné, Varga Magdika Táborné.

Fábikné Ádám Edit és Fél Ilonka, a kertész, Fél Sanyi bácsi lánya.

Fent: Győri István és Veselovsky Lojzo
Balról jobbra: Gulyás Edit – Komjáthiné, Németh Ida – Öllősné, Szalai Margit – Belákné, Magyarics Valéria – Tarcsiné, Črep Irena, Mydliar Irena, Ádám Margit – Nagyné, Kovács Mária – Ottné – Szalainé, Ádám Terézia – Molnárné, Borsicky Erzsébet – Liskáné Décsi Éva – Félné, Décsi Ilonka – Mezőné

Csicsói Magyar Tannyelvű Alapiskola, szikravezetők Jezsó Rózsika és Nagy Zsófika 8. osztályos tanulók, kastélyparkban a Rózsadombon.
Molnár Imre, Domonkos Ede, Décsi László, Kolocsics Károly, Nagy Lajos, Kollár Sándor, Belák Tibor, Nagy József, Salma Attila, Farkas Attila, Piroska Gizella, Kustyán Malvin, Magyarics Viola, Liska Rozália, Nagy Karolina, Nagy Amália, Nagy Ágota, Koller Icuka, Vida Hermina, Csóka Gizella

Az alapiskola felső tagozata ekkor a helyi kastélyban tanult.

A kastély jelenlegi gépparkolóját tornateremként használták, amelyet akkor leparkettázták.

Csicsó, Alsó utca – az 1900-as évek eleje.
Szülők: Nagy Elek (1861-1933) és Pázmány Eszter (1862-1936). Gyermekeik: Nagy Eszter (1897-1969), Nagy Elek (1889-1967), Nagy Géza (1892-1913), Nagy Imre (1887-1914 elesett az I. világháborúban).

Kollár Gézáné Mészáros Hermina, Vörös Zoltánné Gulyás Magdolna, Ábrahám Antalné Tarcsi Ilona, Mészáros Dezsőné Fojtik Éva, id Soós Kálmánné Németh Ilona és Beke Károlyné Nagy Erzsébet.

Nagy Dénesné Bödők Jolán, Misák Emília a harangozó néni.

A palántákat magról földdel vagy hamuval keverve melegágyba vetették, mert nagyon apró magról volt szó. Csírázás, kihajtás után állandó gondozást igényelt. Öntözni, szellőztetni, ritkítani kellett. 1-2 hónap alatt nőttek meg, április végén, május elején jött a kiültetés, ami porhanyósra eldolgozott földet igényelt. Sorhúzóval húzták meg a sorokat, ültetőfával, vagy kapával ültették a palántákat, melynek már a helyét, majd az elültetett palántát is locsolni kellett.  Míg vágható lett, háromszor-négyszer kapálták. Ha virágbimbók jelentek meg rajta, azokat le kellett csípni, ezt hívták bugázásnak. Jó egy hét múlva jöhetett az oldalhajtások törése, a kocsozás, amire azért volt szükség, hogy a többi levél nagyobb, egészségesebb legyen, és gyorsabban érjen be.
A leveleket éréskor egyenként törték le, nem egyszerre, hanem alulról felfele mindig csak az éretteket. Ezután a leveleket a szárítóba vitték, meghervasztották, füllesztették, majd egy nagy tű segítségével a levél vastag erén keresztülszúrva felfűzték.  Az ilyen felfűzött dohányzsinórt pórénak hívták. Ezeket aztán napon vagy szellős helyen, pajtákban szárították. Amikor kiszáradtak, csomózták, méret, szín szerint válogatták, szépen kisimították majd kötözték őket.