Régi fotók a Felvidéken

Évvégi iskolai csoportkép Nemesradnóton az 1950-es években. Az adományozó a csoportképen a következő személyeket azonosította:
Kminiak Erika, Istók Matild, Plesivcsák Anna, Pósa Magda, Pósa Klára, Czikó Júlia, Bodon Jenő és Gyula, Hencz Géza, Pósa Géza, Sproho Géza, Pósa László.

Falusi kettőslakodalom (lagzi) Nemesradnóton az 1920-as években. Az adományozó a következő személyeket azonosította a fotón. Koszorúslányok: Bodon Ilona, Szekeres Piroska és Pál Irén. Vőfélyek: Pósa Ferenc, Pósa Géza és Pósa Béla.
Ez a fénykép Bán Zoltán nagyanyja és testvére kettőslakodalmán készült. Az egyik pár Bodon Béla († 1988) és Bodon Julianna († 1974) (nemesradnóti nagyszülei), a másik pár Dobos Géza és Bodon Mária. A kép 1927-ben vagy 1928-ban készült dédnagyszülei udvarán.

A szoboravató ünnepséget Varga László, a Csemadok szervezet elnöke vezette. Beszédet mondott Ág Tibor, Olsvai Imre és ifj. Bartók Béla, aki ezt követően ünnepélyesen leleplezte a szobrot. A város polgármestere Lojkovič Sámuel itt jelentette be, hogy az önkormányzat döntése alapján, a korábbi Május 1. tér a Bartók Béla tér nevet viseli. Az ünnepélyes eseménynél közreműködött a győri fúvószenekar, Zakál Gyula versmondó, a helyi magyar iskola leánykara, a Bárdos Lajos Vegyeskar női kara, valamint az egyesített felnőtt kórusok. A szoboravató ünnepség a Szózat eléneklésével fejeződött be, majd a jelenlévők átvonultak a városi művelődési központba, ahol az ünnepi hangversennyel folytatódott a program.

A nagymegyeri énekkari mozgalom kialakulásának 100. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezés 1992. október 24-én zajlott. A jubileumi megemlékezés szervezői között volt a Bárdos Lajos Énekegyesületen kívül, a városi hivatal, a Csemadok Nagymegyeri Szervezete és a VMK. A rendezvénynek három fő része volt. 15.00 órától a város polgármestere, Lojkovič Sámuel fogadta a nagyszámú hazai és külföldi vendéget. Köztük ott volt, ifj. Bartók Béla, a Magyar Köztársaság pozsonyi konzulátusának képviseletében Boros Ferenc konzul. A MK pozsonyi Kulturális Központját Sunyovszky Szilvia igazgatónő képviselte. Megjelent Olsvai Imre népzenekutató, a MTA ZTI tudományos munkatársa, a Rákóczi Szövetség alelnöke, Szabó József, a lébénymiklósi önkormányzat képviselői, és a szobor alkotója, Lipcsey György szobrász is. Vendégeink között ott voltak a Csemadok járási és országos vezetői, a helyi egyházak, az iskolák vezetői, a tudományos intézetek és a magyar politikai pártok vezetői.

Az első utcanév tábla avatása Nagymegyeren a rendszerváltás után 1990. augusztus 19-én volt. Kezdeményezője Kovács László esperes plébános, a kezdeményezést támogatta Családi Vilmos polgármester is. Az esemény a római katolikus templom előtt történt, a volt Győzelmes Február utca helyett Szent István utca nevet kapta a város egyik főutcája. A rendezvényen közreműködött a nagymegyeri énekkar.

1956. februárjában Kulcsár Rezsőnek, a városi művelődési otthon akkori igazgatójának kezdeményezésére alakult meg a Csemadok városi szervezetének énekkara. A 60-80 fős vegyeskar 1959 végéig fejtett ki rendszeres munkát. Az eseményről Kopper János az Új Szó, 1956. március 22-i számában ezt írja:„Hetven tagja van az énekkarnak: öregek, fiatalok, nők és férfiak, szövetkezeti tagok, munkások, kereskedelmi alkalmazottak és tisztviselők. Az énekkar karmestere, kottaírója, egyszóval Lelke: Kulcsár Rezső, a magyar tannyelvű nyolcéves iskola tanítója. Lelkesen, lendülettel és nagy akarattal dolgozik az énekkar.”
Kulcsár Rezsőn kívül, Szeder Irma, Grellneth Károly, Henc Pál, Matus János segítették a kórus munkáját. Az énekkar műsorán főleg népdalfeldolgozások és mozgalmi dalok szerepeltek. Az 1956. április 5-én tartott első fellépést újabbak követték. A nagylétszámú kultúrcsoport fellépett Gombaszögön és Zselízen tartott országos rendezvényeken.

Nagymegyerről 1948. május 12-e és december 13-a között több száz embert deportáltak Magyarországra. Vadkerty Katalin történész kimutatása szerint 1948. május-december hónapokban településről 205 családot telepítettek ki. Ebből 83 család 769 ha földterülettel rendelkezett szülővárosában. Arról, hogy a 205 család összesen hány tagja hagyta el pontosan Nagymegyert, Vadkerty Katalin nem közölt adatokat. Tánczos Tibor 1996-ban megjelent munkájában arra hivatkozik, hogy „összesen 90 család, s megközelítőleg 437 személy lett kitelepítve.” A közölt létszám valószínűleg jóval nagyobb volt! A célállomások közé tartozott: Mezőmegyer (16 család), Gerendás (13), Elek (8), Csorvás (3), Mezőberény (6), Mágócs (2), Újkígyós (1), Békéscsaba (16), Körösladány (1), Drávaszabolcs (1), Németpalkonya (5).
1948. október 19-én hagyta el Nagymegyert Cseri István esperesplébános, akinek a hatalom nem bocsátotta meg, hogy 1947 nyarán meglátogatta Csehországba deportált híveit.

Nem létező ház (Ógyalla, Templom utca, Chalupeczky J. közlése szerint ennek helyén Bogner J. háza áll).

Az állami ünnepségek időnként a Konkoly-kastély „előtt felépített országzászló hármashalom alakú talapzatánál zajlottak le. Az országzászló felavató ünnepségén az emlékszegek leverése után, a leventék díszőrhelye lett.” (Chalupeczky J., Kultúra – szokások – babonák. 16. o. Kézirat.)
„Országzászló előtt elvonuló leventék, leventelányok, frontharcosok, ünneplő közönség csoportja hajtott fejet a Trikolór előtt, no persze az akkori falu – járás – nagyságai előtt. A Leventék ifjú és bizakodóan viruló csoportjának díszlépései, a jobb – szebb jövőbe való hitével verte díszlépésben az ütemet. A frontharcosok szövetségének komor arca(l), visszagondolva – felidézve Doberdót, Piavét, Przemyslt stb. ahol mennyi de hány bajtársuk maradt az idegen földben porladva s otthon hagyva szülőt, feleséget, gyermeket – verve a díszlépést, melynek üteme szinte figyelmeztetőként csattogott – tiltakozásul a háborúk ellen. Vi-gyáz-za-tok-ne-hogy-ti-is-így-járjá(a?)tok!” (19. o.)

A jobb oldali épület helyén adóhivatal épült. A bal oldali épületben 1989 után különféle vállalkozói tevékenységek voltak (ékszerüzlet, second hand, jelenleg játékterem). Az épület a valamikori mozi közelében található.