Régi fotók a Felvidéken

Kürthy Berta (jobbról az első) Kurtakeszin (ekkor önálló, ma a község része), Fáy István főispán, országgyűlési képviselő esküvője 1904-ben.

Az 1906-os születésű vágai, Jalsovszky János.

Kurtakeszi (ekkor önálló, ma a község része), Keresztelő Szent János-templom. Fáy István főispán, országgyűlési képviselő esküvője 1904-ben.

Vága, 1970-es évek végén
Balról jobbra: Forró Teréz (született: Szabó), Forró Dániel, Bugyinszky Mária (született: Simkó), Forró Teréz (született: Adamkó), Bugyinszky Ferenc, Bugyinszky István.
És az lagzisokat kísérő zenészek: Knézel Ernő (szakszofon), Boledovics Jenő (gitár), Farkas László (szakszofon), Németh János (gitár), Búčik Jozef (harmonika).

Forró Ferenc, aki a csehországi Litoměřice nevű városkában volt katona 1973 és 1975 között.

Vága, 1970-es évek második felében
Balról jobbra: Patkoló Ernő (hegedű, prímás), ifj.Patkoló Ernő (hegedű), Patkoló Gyula (nagybőgő), Bangó Vladimír (harmonika), Patkoló Milán (hegedű), Knézel Ernő (dobok), Kudry Rezső (klarinét), Patkoló Árpád (szaxofon).

Vága, 1930-as évek közepén
A három Józsa lány, balról jobbra: Józsa Editke, Józsa Erzsike és Józsa Jolán.

Vága, 1980-as években
Balról jobbra: Józsa Ferenc, Czakó Gabriella (született: Kubica) Józsa András, Konkoly Veronika (született: Puskás), Dudás Tibor, Farkas János.

A II. világháború idején Dr. Kató István (debreceni orvos) Hetényen, a Fő utcán halt hősi halált. Halálát Id. Vörös Lajos, akkori kamasz is látta. Kató Istvánt puskagolyó találat érte, majd testén tank ment keresztül. A tetemet Vörös nagypapa próbálta megmenteni, hogy a többi tank ne tapossa szét. Ezért a földi maradványokat egy kosárba tették és bevitték a közeli ház kamrájába. Sajnálatos módon Kató István még ekkor sem nyugodhatott békében, mert a kamrát bombatalálat érte, így a test maradványait ismét összek kellett szedni. A fiúk úgy döntöttek, hogy a katona megérdemli, hogy megjelölt sírba, a hősök emlékművéhez közel legyen eltemetve. Ki is jártak a sírhol rendszeresen, tiszteletüket adni. A képen Vörös Lajos és Ernő a sírnál, akik megkeresték a hozzátartozókat. Az életbenmaradt lánytestvér az 50-es években hazavitette testvérét, s szülei és vőlegénye mellé, egy közös sírba temettette el. Ők is mind a háború ideje alatt vesztették életüket.

A Vörös család hentesüzletet működtetett Hetényen. Vörös Ernő és felesége Hermina, két fiukkal Lajossal és Ernővel a község Fő utcáján alakították ki az üzletet. A kitelepítések, deportálások ideje alatt mindneki tartott attól, hogy a házukat elveszik, így faluban feszült volt a légkör. Egy alkalommal az utcán sétálgatva egy korosodó emberre lettek figyelmesek a fiatal Vörös fiúk. A férfi megállt a házuk előtt, s nagyon méregette, nézegette azt. Ekkor Lajos kifutott az utcára, hogy elzavarja az férfit, s hogy nyomatékot adjon felindulásának csontozókést is tartott a kezében. A férfi többet nem látták Hetényen.
A telken több ház is állt. Az egyikben „Tubi” bácsi lakott, aki a galambokról kapta a nevét. Nem tudott magyarul, az udvaron lakók pedig szlovákul. Csak azt értették, hogy a bácsi mindig a galambjaihoz beszél és hívja őket: „Tubi-tubi”. Innen a ragadványnév.