Régi fotók a Felvidéken

Osztályfőnök: Zsilinszky Ilona, tanulók:
Bödők Edit, Cséfalvay Magda, Cséfalvay Zoltán, Fábrik Márta, Józsa Sándor, Kulcsár Rezső, Lakatos Márta, Lakatos Tamás, Lády György, Majer Ottó, Molnár Imre, Molnár Rozália, Nagy Alojz, Nagy Gabriella, Nagy Magdolna, Rákócza Márta, Simonics Etelka, Szendi Mónika, Takács István, Tánczos Tibor, Tóth Margit, Tóth Zsuzsanna, Vajda László, Vízváry Margit.

Nagymegyeren a 708 számú Arany János Csekészcsapat 1933. április 30-án, többéves előkészület után alakult meg. Tagjai három felekezetből: katolikus, református és izraelita fiatalokból álltak. A megalakuláskor 36 tagja volt a cserkészcsapatnak, amelynek első parancsnoka Botló Vince tanító volt. A megalakulás után a csapat a Csehszlovák Cserkészszövetség Magyar Alosztályának tagja lett.
A kép baloldalán Botló Vince cserkészparancsnok.

1947-ben Nagymegyeren a római katolikus egyház nehéz körülmények között működött. A magyar lakosság egy részét Csehországba deportálták, mások várták a magyarországi kitelepítést. Mindezek ellenére ebben az évben jelentős számú gyermek volt elsőáldozó, ahogy az a fotón látható. A fotó baloldalán álló apáca az egykori Zárda iskola korábbi nevelője, a jobboldalon Cseri István esperes, akit 1948-ban Magyarországra telepítették ki. A fotó a nagymegyeri Nagy Gabriella tulajdona.

A hatvanas évek elején erősödnek a törekvések a Csemadok vezetőségen belül az énekkari mozgalom újjászervezésére. Ág Tibor 1963-ban került Nagymegyerre, miután a városban lakást kapott. Az 1963. szeptember 4-én tartott vezetőségi gyűlésen a vezetőség megbízta őt az énekkar vezetésével. A Csemadok támogatásával, és Ág Tibor vezetésével felújított énekkar rövid időn belül országos hírnevet szerzett. Ennek bizonyítéka, hogy énekkar meghívást kapott 1964-es, 1965-ös és az 1966-os Jókai-napokra, valamint az 1966-os és az 1967-es gombaszögi kulturális ünnepségre. Az 1966-ban készült fotón a gombaszögi színpadon Jarábik Imre vezényli a nagymegyeri kórust. A férfiak sorában Ág Tibor, a bal oldalon.

Nagymegyeren a 20. század első felében nem volt jellemző a népviselet. Ezt igazolja az 1929-ben készült fotó is, amelyen Soóky Rudolf gazda látható. Öltözékének legjellegzetesebb része a csizma, illetve a kalap. A kalapon lévő szalagokat a hadseregbe való besoroláskor viselték a férfiak. A fotó Soóky László tulajdona.

Nagymegyeren 1914 szeptemberében hozták létre a hadifogolytábort a mai Tábor utcában. Kezdetben az ide érkező 5.000 hadifogoly részére nem nem voltak biztosítva lakóépületek. Az első fabarakkokat 1914 decemberében építették.

Nagymegyer lakossága az 1. világháború kitörésének következményeit látványos formában tapasztalhatta már 1914. októberében, amikor a városba megérkeztek az első hadifoglyok. A balkáni frontról érkező első hatezer szerb, szlovén és horvát hadifogoly a kolozsnémai kikötőbe érkezett, ahonnan gyalog meneteltek Nagymegyerre. A foglyokat semminemű előkészített épület nem várta. Az egész telet a szabad ég alatt, a város határában, szalmarakásokban töltötték. Az első fabarakok építése a mai Tábor utcában, csak 1915 januárjában kezdődött el. A tábor 1914-18-as években működött, világháború után felszámolták. A két világháború közötti időszakban készült fényképen a város és az egykori hadifogoly tábor területe látható, ami ma már beépített terület, és a Tábor utca nevet viseli.

1936-ban szentelték fel a Szent Miklós Római Katolikus templom legnagyobb harangját, a Wéber harangot. A harangot a Wéber házaspár készíttette, és egy kárpátaljai mester, Egri Ferenc öntötte. Súlya 8 mázsa 85 kg volt. A fotón jól látható, hogy az eseményen jelentős számú érdeklődő jelent meg.

1936-ban szentelték fel a Szent Miklós Római Katolikus templom legnagyobb harangját, a Wéber harangot. A harangot a Wéber házaspár készíttette, és egy kárpátaljai mester, Egri Ferenc öntötte. Súlya 8 mázsa 85 kg volt. A harangszentelésen felvonultak a fotón látható nagymegyeri lovasok is.