Régi fotók a Felvidéken

1901. Réthén. Nagyapám Sárközi tanítóval. (A templomudvaron.)

Az 1920-as évek végén felépült az új, kéttantermes, tanítólakással ellátott református iskola, melynek rövid ideig a másik tanítója a rétei születésű Szabó Eszter lett, akit Kalitza Sándor követett (1941-ig).
Az 1-3. osztályba ekkor 53 gyermek járt.

A kitelepítés hatására a falu lakosságának összetétele teljesen megváltozott. A kitelepített magyarok helyére pitvarosi szlovákok költöztek, és épültek be fokozatosan a falu társadalmába. („Mönni köllött szegényöknek…” – adalékok a rétei magyarok 1947-es kitelepítéséhez, Adalékok Szenc helytörténetéhez, A helytörténeti diákkonferencia anyaga, 2013)

Így került a faluba Rikk Pista is, asztalosként. A felvétel a régi kocsmában – a szövetkezetben – készült, ahol egykor a bolt és a kocsma is megfért egymás mellett. Az 1960-as években már csak a kocsmát működtették, ugyanis az aszögben felépítették a Jednota boltját. Ekkor szűnt meg a „Juci” bolt, a vegyeskereskedés is. 1989 után a kocsma épülete magántulajdonba került.

Új  Karcsi, akinek édesapja, Béla bácsi jeles színésze volt a rétei csapatnak, sőt egyszer vagy többször rendezett is. Vagyis volt kitől tanulnia. Bátyja, Béla gyerekként is szerepelt a Botcsinélta doktor színdarabban a felnőttek között. Béla bácsi a magyar iskola Télapójaként is közreműködött.

Megérkezett a Télapó (Újj Béla) a rétei iskolába. Bozsik Péter iskolaigazgató fogadta a a tündérruhába bújt lányokkal, a kozákfiúknak öltözött gyermekekkel.
A kép baloldalán Kovács Mártika, a református lelkész leánya.

Loysch Károly temetése Rétén, az 1960-as években.

Nagyszüleimmel, Huszár Dánielné Hollósy Erzsébettel (1889-1971) és Huszár Dániellel (1882-1959), 1956 tájékán.

Az 1851-ben átadott  Párkánynána–Pozsony között a 135 km-es vonalszakasz egyik megállóhelye, az akkori 53 sz. őrházzal. A megálló Szenc előtt kb. 4 km-re van, a falutól még ma is egy km-re.
A felvétel 1910-ből származik, rajta a vasútőr Rákoczy Ferenc. Az épület máig eredeti állapotában található.