Régi fotók a Felvidéken

1981-ben alakult a Nagymegyeri Poloska Színház, a Csemadok Szervezete színjátszó csoportjaként. Az együttes a nyolcvanas évek első felében több ízben sikeresen szerepelt a komáromi Jókai Napokon. A fotón Varga Tibor a csoport legsikeresebb szereplője (jobbról a második), tőle balra Zakál Gyula látható.

A Csemadok Nagymegyeri Szervezetének a megalakulása után legaktívabb kultúrcsoporta a színjátszócsoport volt. Főleg zenés színműveket mutattak be az 1950-1960-as években. Ezek közé tartozott a Szabad szél (1956), a Nem vagyunk angyalok, a Marica grófnő. E korszak utolsó sikeres előadása Luka Ernő rendezésében a „Bástya sétány 77” volt. Az 1959-ben készült fotón ennek az előadásnak egyik jelenete, és férfi főszereplője, Vízváry Lajos látható.

Az 1970-es népszámlálás szerint Nagymegyeren 6591-en éltek, tovább folytatódott az ötvenes évekre jellemző növekedés, ebben az esetben már 528-cal több személy lakott a városban, mint 1961-ben.
A hetvenes években a társadalmi szervezetek között aktív szerepet töltött be a Kiskertészek Szervezete. Az 1973-ban készült fotón a szüreti bálon való részvételre hívják a város lakóit a zenés felvonulással.

A Római Katolikus Egyház keretében 1919-39 között Nagymegyeri négy szervezet alakult. Elsőként 1919-ben a Római Katolikus Ifjúsági Egyesület és Leánykör. A szervezet bemutatkozására 1920. április 5-én került sor, amikor három bohózatot mutattak be: „Míg a papa szundikál, Pofozómasina, Goromba házmester” címen. A főszerepeket: László Margit, Torma Teréz és Manci, Németh Etel, Németh Mária, Németh Gizella, Jankó Etel, Kovács Cecil, Kiss Mária, Rákócza Etel játszották.
Az egyesületnek 1938-ban 172 tagja volt. 1939-ben „Nagymegyeri Katolikus Leánykör“ név alatt újjászervezték, 42 taggal.
Az 1936-ban készült fotón a Nagymegyeri Katolikus Leánykör tagjai láthatók. A kép Nagy Gabriella tulajdona.

A fotó az 1950-es évek elején készült, amikor Nagymegyer járási székhely lett, de megőrizte falusias jellegét. A mai Öreg utca elején még megvoltak a kis üzletek. Az előttük álló személyek az akkor már államosított üzletek alkalmazottai voltak. A háttérben a református templom tornya látható. Az utca rendezetlen, földes út.

A két világháború között két alkalommal tartottak népszámlálást Csehszlovákiában. A város lakossága a jellemzett időszakban tovább növekedett. Az államfordulatot követően az első népszámlálás 1921-ben volt. Nagymegyernek akkor 4012 lakosa volt. Az utolsó (1910-es népszámláláshoz) viszonyítva a város lakossága 404 személlyel nőtt. Ebből 1921-ben 3870 magyar és 41 „csehszlovák” lakos élt a városban. 1930-ban ismét népszámlálást tartottak Csehszlovákiában. Ebben az évben 4482 lakosa volt a városnak. Tehát az utolsó népszámláláshoz viszonyítva (1921) tovább nőtt 470 lakossal a nagymegyeriek száma. A múlt század negyvenes-ötveness éveiben készült fotón a mai Bartók téren látható épületek láthatók, illetve akkoriban még ritka jelenség a településen, egy korabeli gépkocsi. A fotó készítésénk ideje a múlt század 40-es éveinek vége, 50-es éveinek eleje, mivel a képen egy Škoda 1101 „Tudor” látható, amit 1945-1949 között gyártottak.

1980-ban Nagymegyer lakossága 8063 volt, az 1970-es népszámláláshoz viszonyítva 1472 személlyel növekedett a lakosság létszáma. Mindez összefüggött azzal a városi lakásfejlesztési politikával, ami a hetvenes-nyolcvanas években Nagymegyeren a legerőteljesebb volt. További bérlakások épültek az „Építők útja” lakótelepen, és mellette elkezdődött egy új lakótelep, a „Komárom-úti” lakótelep építése. Mindez azt eredményezte, hogy a környező falvakból a fiatalok a városban kerestek új otthont és munkahelyet. A lakosság nemzetiségi összetétele is változott. Az összlakosság 85,59 %-a, vagyis 6901 személy vallotta magát magyarnak. A fotón a város főutcája, a Komáromi út látható a nyolcvanas években. A kép a baloldalán látható épületeket csak kilencvenes években számolták fel.