Kiránduláson
Részletek
Valahol Felvidéken, 1970-es években
Ovisok és a szüleik, hozzátartozóik.
A kiránduláson részt vettek: Dudásék, Zsigóék, Lelovicsék, Gálék, Simkóék, Szabóék, Karácsonyék, Bogácsék, Forróék, Knézelék, Renácsék, Lukácsék, Vargáék, Vedrődiék…
Szolgálati cselédkönyv
Részletek
Vága, 1939. esztendőben
A vágai születésű, özv. Forró Lajosné (született: Zelinka) Szolgálati (cseléd) könyve, amely 1939. június 20-án lett kiadva, Galántán.
Vága község 1939. március 14-én ismét Magyarország része lett, a falu fölött húzódott az országhatár.
1945. január 20-án Csehszlovákiához csatolták a mátyusföldi községet.
Forró István (Zelinka) évközi értesítője és évvégi bizonyítványa
Részletek
Vága, 1941. esztendőben
A Vágai Római Katolikus Népiskola VII. osztálya az 1940/1941-es iskolai évben. Tantárgyak: vallástan, polgári jogok és kötelességek, a magyar nemzet története, az írásbeli dolgozatok külső alakja…
Sportnapon
Részletek
Vága, 1977. június 25.
Sportnap a sportpályán.
Az 50 méteres síkfutás győzteseként, Jalsovszky Ivett áll a dobogó legmagasabb fokán, Polakovics Adrianna lett a második és Novoszád Katalin a harmadik.
A háttérben: Iván Magda, Jalsovszky Enikő, Csomor Lajos, Karácsony László, Kozmér Győző, Flaskár László…
A Vágai Sport Club ifjúsági csapata
Részletek
Vága, 1970-es évek elején
Az ifjúsági focicsapat tagjai állnak, balról jobbra: Farkas László (edző), Simkó Imre, Zsákovics Sándor (kapus), Czakó Sándor, Forró Róbert, Forró Tivadar (csapatkapitány), Puskás Tamás, Sandula Károly.
Guggolnak balról jobbra: Forró Gergely, Bakó József, Horváth Jenő, Forró Sándor, Forró János, Kiácz Róbert.
Az ifjú házaspár és a vendégek
Részletek
Vága, 1958. esztendőben
Hátsó sor, balról jobbra: Svehla Jaroslav, Adamkó Vilmos, Kamenár Róbert, Forró László, Forró Miklós, Hulák Ferenc, Majerník Ernő, Kamenár György.
Középső sor, balról jobbra: Forró Anna (Svehláné), Kamenár Kálmán, Gyeváth Rozália (Takácsné), Knézel Ernő, Kiácz Piroska (Gyeváthné), Gyeváth Albert, Puczoló Lídia (Jalsovszkyné), Horváth Gizella (Kamenárné), Adamkó István, Forró Jácinta.
Első sor, balról jobbra: Szlízs Erzsébet (Rechtné), Adamkó Mária (Zsigóné), Forró Terézia (Zsigóné, menyasszony), Zsigó Ferenc (vőlegény), Boledovics Erzsébet (Sedláčekné), Forró Ilona (Sztoklaszné).
A katona
Részletek
Písek (Csehszlovákia), 1976. esztendőben
Adamkó László vágai lakos, aki 1975. esztendő október 1-jétől 1977. év szeptember 28-ig szolgált Písekben, mint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság katonája.
A Vágai Kilencéves Alapiskola IV. osztálya az 1972/1973-as tanévben
Részletek
Vága, 1973. esztendőben
Iskolakert előtt készült csoportkép, ahol azóta már az ovisok mesepalotája áll.
Hátsó sor, balról jobbra: Józsa Mária, Kozma Éva, Polakovics János, Karácsony Tibor, Forró Zoltán, Krutek Ilona, Forró Lídia, Bakó Márta, Mészáros Dezső, Takács Róbert.
Középső sor, balról jobbra: Takács Jolán, Lelovics Ildikó, Kozma Mária, Fördős Éva, Magyerka Teréz, Hulák Teréz, Hulák Éva, Kamenár Lívia, Racskó-Horváth Éva (tanítónő).
Legelöl: Farkas Marian (balról) és Bakó István.
Racskó-Horváth Éva 1959-től 1996-ig tanított Vágán, a magyar iskolában.
Fehér mezben a legendás ifjúsági csapat
Részletek
Vága, 1970-es évek végén
Állnak balról jobbra: Brestovsky József, Kamenár Jenő, Dubnicska István, Lukács Ernő, Bakó Péter, Forró Vilmos, Forgács Péter, Józsa István (csapatkapitány), Forró Ferenc (edző).
Guggolnak balról jobbra: Zsigó Maros, Nyári Mihály, Bugyinszky György, Szabó Jaroslav (kapus), Takács Miroslav, Simkó Milán.
Abban az időben, a község focicsapatának a hivatalos szlovák neve a Telovýchovná Jednota Družstevník Váhovce volt.
Lévárti gyógyfürdő, autóval
Részletek
A lévárti híres fürdő sajnos ma már romokban hever. Már csak a történelméről beszélhetünk. A 19. században gyógyvizet találtak a helyi kataszterben. Bázisán Csernus Pál gyógyfürdőt épített ki, amely a század második felében országos hírűvé vált. Beszélik, sokan jöttek mankóval, de itt el kellett nekik dobni a botot, a mankót, gyógyultan mehettek haza.
Fabinyi Dezső megállapította, hogy „a lévárti Szent Antal-forrás vize kevés bórsavat és tihiumsót, valamint timsót tartalmazó, földes bicarbonatos radióactiv víz”, amely „csúzos és köszvényes bajokra, zsugorodásokra, bőrbetegségekre, bénulásokra, idegbántalmakra, csont és csonthártya gyógyítására, görvélyességre, gyulladások után visszamaradó izzadmányok, aranyérbántalmak gyógyítására alkalmas”.
A fürdő tulajdonosa, Plachy Tamás által 1913-ban kiadott brosúra szerint az ellátás is kiváló és megfizethető volt: „Szoba egy személyre 1 korona 60 fillér és 2 korona 50 fillér. Szoba két vagy több személyre 3 korona 20 fillér. A koszt kitűnő és olcsó. Étkezés egy napra személyenként 4 korona 50 fillér. Az étlap szerint való étkezés is jutányos.” Volt itt másodosztályú és első osztályú kádfürdő, a masszírozásban, vízkezelésben jártas személyzet, tekepálya. És csönd, háborítatlan természet. Bár „zenedíj fejében személyenként 2 koronát kell egy hétre fizetni”, a korabeli prospektus arról árulkodik, hogy a fürdő szolgáltatásait elsősorban a nyugalmat és csöndet kereső vendégeknek kínálta, s bár az esti mulatságok sem mentek ritkaságszámba. „Mindezekből kitűnik, hogy az élet Lévártfürdőn olyan olcsó, hogy kisebb jövedelmű ember is megengedheti magának, hogy e helyen nyaralhasson, hol langyos ásványvizekkel, tiszta erdei levegővel támogassa egészségét.” (https://egykor.hu/levart/297)