Régi fotók a Felvidéken

Csintalan András 1916-ban született, a fénykép valamikor 1935-ben készült.

Csintalan Benő 1942-ben katonaként.

Csintalan Benő katonatársaival a II. világháború idején.

A hetényi Csemadok elnőkét, Dékány Györgyöt, munkája elismeréseként 2003-ban Csemadok Emlékéremmel jutalmazták.

A fénykép 1939-ben készült az akkori községi hivatal épülete előtt, mely ma a Lilla Galériának és a Falumúzeumnak ad otthont.

A fotón Szabó Miklós, Szabó Dezső.

A palántákat magról földdel vagy hamuval keverve melegágyba vetették, mert nagyon apró magról volt szó. Csírázás, kihajtás után állandó gondozást igényelt. Öntözni, szellőztetni, ritkítani kellett. 1-2 hónap alatt nőttek meg, április végén, május elején jött a kiültetés, ami porhanyósra eldolgozott földet igényelt. Sorhúzóval húzták meg a sorokat, ültetőfával, vagy kapával ültették a palántákat, melynek már a helyét, majd az elültetett palántát is locsolni kellett.  Míg vágható lett, háromszor-négyszer kapálták. Ha virágbimbók jelentek meg rajta, azokat le kellett csípni, ezt hívták bugázásnak. Jó egy hét múlva jöhetett az oldalhajtások törése, a kocsozás, amire azért volt szükség, hogy a többi levél nagyobb, egészségesebb legyen, és gyorsabban érjen be.
A leveleket éréskor egyenként törték le, nem egyszerre, hanem alulról felfele mindig csak az éretteket. Ezután a leveleket a szárítóba vitték, meghervasztották, füllesztették, majd egy nagy tű segítségével a levél vastag erén keresztülszúrva felfűzték.  Az ilyen felfűzött dohányzsinórt pórénak hívták. Ezeket aztán napon vagy szellős helyen, pajtákban szárították. Amikor kiszáradtak, csomózták, méret, szín szerint válogatták, szépen kisimították majd kötözték őket. 

A palántákat magról földdel vagy hamuval keverve melegágyba vetették, mert nagyon apró magról volt szó. Csírázás, kihajtás után állandó gondozást igényelt. Öntözni, szellőztetni, ritkítani kellett. 1-2 hónap alatt nőttek meg, április végén, május elején jött a kiültetés, ami porhanyósra eldolgozott földet igényelt. Sorhúzóval húzták meg a sorokat, ültetőfával, vagy kapával ültették a palántákat, melynek már a helyét, majd az elültetett palántát is locsolni kellett.  Míg vágható lett, háromszor-négyszer kapálták. Ha virágbimbók jelentek meg rajta, azokat le kellett csípni, ezt hívták bugázásnak. Jó egy hét múlva jöhetett az oldalhajtások törése, a kocsozás, amire azért volt szükség, hogy a többi levél nagyobb, egészségesebb legyen, és gyorsabban érjen be.
A leveleket éréskor egyenként törték le, nem egyszerre, hanem alulról felfele mindig csak az éretteket. Ezután a leveleket a szárítóba vitték, meghervasztották, füllesztették, majd egy nagy tű segítségével a levél vastag erén keresztülszúrva felfűzték.  Az ilyen felfűzött dohányzsinórt pórénak hívták. Ezeket aztán napon vagy szellős helyen, pajtákban szárították. Amikor kiszáradtak, csomózták, méret, szín szerint válogatták, szépen kisimították majd kötözték őket.