Régi fotók a Felvidéken

A palántákat magról földdel vagy hamuval keverve melegágyba vetették, mert nagyon apró magról volt szó. Csírázás, kihajtás után állandó gondozást igényelt. Öntözni, szellőztetni, ritkítani kellett. 1-2 hónap alatt nőttek meg, április végén, május elején jött a kiültetés, ami porhanyósra eldolgozott földet igényelt. Sorhúzóval húzták meg a sorokat, ültetőfával, vagy kapával ültették a palántákat, melynek már a helyét, majd az elültetett palántát is locsolni kellett.  Míg vágható lett, háromszor-négyszer kapálták. Ha virágbimbók jelentek meg rajta, azokat le kellett csípni, ezt hívták bugázásnak. Jó egy hét múlva jöhetett az oldalhajtások törése, a kocsozás, amire azért volt szükség, hogy a többi levél nagyobb, egészségesebb legyen, és gyorsabban érjen be.
A leveleket éréskor egyenként törték le, nem egyszerre, hanem alulról felfele mindig csak az éretteket. Ezután a leveleket a szárítóba vitték, meghervasztották, füllesztették, majd egy nagy tű segítségével a levél vastag erén keresztülszúrva felfűzték.  Az ilyen felfűzött dohányzsinórt pórénak hívták. Ezeket aztán napon vagy szellős helyen, pajtákban szárították. Amikor kiszáradtak, csomózták, méret, szín szerint válogatták, szépen kisimították majd kötözték őket. 

A képen a hetényieket a régi kultúrház és a dohányszárító előtt láthatjuk egy egyházi ünnepi felvonuláson.

Szabó Lajos, gondnok, Zsemlye Lajos tiszteletes úr és Szabó Gergely, 1932-ben. Ők indítványozták a temetőben lévő TURUL-emlékmű felállítását az I. világháború áldozatainak emlékére. Később erre az emlékműre kerültek a II. világháborúban hősi halált halt hetényiek nevei is.

A hetényi énekkar többször járt Lakitelken Dékány Györgynek köszönhetően, aki az akkori Csemadok alapszervezetének elnöke volt. A kép az egyik ilyen látogatáskor készült.

A Tavaszi szél… népdalversenyen.