Régi fotók a Felvidéken

A XIX. század 60-es éveiben a vágai vízimalmok száma 17 volt. A malmok mindegyike – tekintettel a különböző vízállásra 24 óra alatt kb. 8 mérő gabonát volt képes megőrölni.
Az 1890-as években a vágai vízi malmok száma 11-re csökkent. Tulajdonosai a község alábbi lakosai voltak: Lukács Márton, Antal József, Fördős Antal, Karácsony Antal, Kozmér Antal, Józsa János, Fördős Dávid, Kiss Lajos, Lulovics Alajos, Lulovics Vince, Fördős János.
Az egyes hajómalmok egymástól való távolsága kb. 20 méterre volt meghatározva, és a Komáromi Folyammérnöki Hivatal felügyelete alatt álltak.

A falu település-szerkezetét tekintve utcás, halmaztelepülés. A Fő utca a település szerkezetének tengelyét képezi, a közepén kiszélesedik, s itt áll a római katolikus templom. Ebben az utcában elsősorban a módosabb gazdák házai sorakoztak. A felső része volt a Fővég, majd ehhez kapcsolódott a Csincsa, ahol nagyobbrészt az idegenből idetelepült szegényebb réteg lakott. A Fő utca alsó részén volt az Alvég. A templomhoz vezetett ki a Mester ulicska (utca vágai tájnyelven).
A Fő utcával párhuzamosan épült ki egy újabb utca: a Kertalja, ennek végén pedig a Pajták vége nevezetű utca. A Kertalja folytatása a Temető utca, majd a temetőkert, az ún. Nyúlkert. A temető egyik oldalán van a Nyúl utca, a másik oldalán a malomlakás (itt lakott a volt malom tulajdonosa), amely 1942. év júniusa óta a római katolikus plébánia épülete.

Vágán, a 19. században a legjelentősebb tanító, Győry István volt, aki több mint fél évszázadig látta el tisztségét, akit a tanügy területén kifejtett munkájáért elismerésben részesítette az akkori közoktatási miniszter, Eötvös József és tanítóságának 50 éves jubileuma alkalmából üdvözölte az esztergomi érsek is.

Vága plébánosai-lelkipásztorai:
Borsos Mihály 1939. 03-tól,
Moncz Boldizsár 1939. 04-tól,
Kurcz Béla 1939. 09.-től,
Bartal Lajos 1941. 09.-től,
Andrásfay Ödön 1942. 06-tól,
Zsilka Lajos 1949.12-től,
Macháček Béla 1950. 04-tól,
Wilde József 1951. 04-tól,
Lakatos Imre 1958. 06-tól,
Zsilinszky Kázmér 1966. 03-tól,
Maczkó István 1966. 12-től,
Danczi Lajos 1969. 04-tól,
2009-től Lengyel Sándor.

Csepel-szigeten, 1259. szeptember 1-én lV. Béla, Magyarország királya, Roland nádorispán és pozsonyi ispán kérésére Rexit pozsonyi várjobbágy földjét, aki örökös nélkül halt meg, Damjánnak adja Vágáról. A föld 60 hold nagyságú volt és Kuzeyben (ma Magyargurab, ami szlovákul Velký Grob területén) terült el.
Ezen oklevél bizonyítja, hogy Vága falu már korábban létezett, hiszen az a tény, hogy Damján előnevét Vágáról származtatta, bizonyítja, hogy az oklevél keletkezésekor már fejlett településről van szó.
Ezen oklevélben a falu neve Waga alakban fordul elő. A Waga elnevezés a Waga személynévből keletkezhetett, azonban szerepet játszhatott eredetében a Vág folyónév is, hiszen a falu a Vág partján fekszik.

,,… IV. Béla év nélkül, 1235-1270 közt, kelt okleveléből, melyben a Vágvidéki székelyeket, kik egykor saját ispánjuk által terheltetve, hozzá folyamodtak, s kiket ő azon kötelezettség mellett, hogy évenként 100 fegyverest tartozzanak neki és az országnak minden hadjárat alkalmával kiállítani, a sanyargatás alól felment és hű szolgálataik jutalmául abban a kegyben részesít, hogy ezentúl nem megszabott számban, hanem mint nemesek, fejenként tartozzanak vele együtt táborozni. Ez a telep Vága község táján feküdt.”
A székelyek története (Pozsony vármegye)

Az 1939. október 1-jén felavatott Hősi emlékművet és Országzászlót, Dr. Cselényi Pál országgyűlési képviselő, az Ereklyés Országzászló Nagybizottság társelnöke avatta fel. Ünnepi beszédében kiemelte: ,,Ez a felavatott Országzászló nemcsak a kishitűségnek és a gyávaságnak üzen hadat, hanem hadat üzen annak az örökké vészharangokat kongató, rémlátó és libabőrös új defitizmusnak, amely a mai történelmi időkben gyengíteni akarja a nemzet önbizalmát, kikezdeni optimizmusát és kétségbe vonni egyetlen és örök elhivatottságát, a Kárpátok medencéjében.”
A felavatási ünnepélyén részt vett vendégek: Dr. Cselényi Pál (országgyűlési képviselő és kormányfőtanácsos), Jaross Vilmos (főispán), báró Majthényi József (alispán), Dr. Balogh Sándor (a frontharcosok nevében), Dr. Szabó Károly (főjegyző), Hunyad-Hulák János (kispesti vendéglős az Országzászló gyűjtés főszervezője), Lengyelfalussy József (galántai esperes-plébános), Apponyi Ferenc és Apponyi Teréz (budapesti vendégek).

A Templom utca Csallóközaranyosn.

„A XVI. század komoly változásokat hozott a falu életében. A mohácsi vész után rövidesen megindult a török újabb terjeszkedése. 1543-tól az esztergomi érsekség székhelye Nagyszombat lett, s ide került a birtokok gazdasági irányítása is, igaz 1543 után még rövid ideig Vága az Újvári uradalomhoz tartozott. A XVI. század hetvenes éveiben azonban már Vága, Vágszerdahely és Zsigárd külön gazdasági egységet alkotott, mely a nagyszombati uradalomnak volt alárendelve. 1571-ben Vágán 13 egész jobbágytelek után fizettek adót, 3 1/4 jobbágytelek lakatlan volt és egy olyan jobbágy volt a faluban, aki pénzért kiváltotta magát jobbágykötelességei alól. Házzal rendelkező zsellérből 13 volt a faluban. Szent György ünnepén az egész telek után 46 dénárt, Szent Mihály napján 52 dénárt és bőjt idején 6 dénárt voltak kötelesek fizetni földesuruknak. Szántaniuk, aratniuk, kaszálniuk a földesúr földjein nem kellett, azonban a Semptei szőlők bortizedét kötelesek voltak Vecsére vagy Gútára szállítani a hajókhoz. A négy malom után egyenként 60 dénárt fizettek és a Vágon való halászásért évi 2-3 arannyal tartoztak.”
Dr. Pukkai László: Vága község története című könyvéből

Postahivatal, Fő utca, Községháza.