Régi fotók a Felvidéken

Vága, 1970-es évek végén
Balról jobbra: Patkoló Gyula (bőgő), Patkoló Milán (hegedű), Bangó Vladimír (harmonika), Patkoló Ernő (prímás), Kudri Rudolf (klarinét), Patkoló Árpád (szakszofon).

Vága, 1939. október 1.
A fotó a Hősi emlékmű és az Országzászló felavatásán készült.
A felavatási ünnepélyén részt vett vendégek: Jaross Vilmos főispán, báró Majthényi József alispán, Dr. Szabó Károly főjegyző, Dr. Cselényi Pál országgyűlési képviselő, Dr. Balogh Sándor a frontharcosok nevében.
Az I. világháborúban a községből 77-en estek el, és a II. világháborúban 43-an vesztették életüket a magyar hazáért.

A leventeszervezetek a katonai előképzés legfontosabb szervezetei voltak Magyarországon az 1920-as évek elejétől a második világháború végéig. A leventeszervezetek a 12–21 év közötti, rendszerint iskolából kimaradt fiúk katonai előképzését és nemzeti szellemű nevelését szolgálták. A testnevelés mellett jelentős hangsúlyt fektettek a fegyelemre és a valláserkölcsi nevelésre.

Vága, 1995. esztendőben
Állnak balról jobbra: Forró Mónika, Török Ingrid, Gál Ignác (tanár), Renács Judit, Foltán lászló, Forró Péter.
Ülnek balról jobbra: Psota Anett, Mucska Erika, Lukovics Mária, Adamkó Márta, Molnár Denisza, Andriszák Anikó.
A nagymácsédi Gál Ignác 2004-től 2007-ig a magyar iskola igazgatója is volt.

Az utolsó 25 év (1995 -20202) során 94 magyar alapiskola szűnt meg a Felvidéken.

A felsőszeli evangélikus egyház konferenciára küldte Bedecs Lenke gyülekezeti tagot, hogy képviselje a felsőszeli híveket a nőkonferencián Piliscsabán. A hátsó sorban balról a harmadik.

Felsőszeli közepét a Dudvág szeli át, s ennek az évek során kb. 100 m széles úsztatója alakult ki. Az évszakok váltakozása akkor még érezhető volt, s télen a gyerekek öröme határtalan volt. Befagyott az úsztató, lehetett korcsolyázni, csúszdákat készíteni, ahol egyik oldalról a másikra szinte átrepültek a bátor vállalkozók. Hóhiányban sem szenvedtek akkoriban, tehát a tél örömei adva voltak. Ezen a képen a gyerekek, ill. a lányok korcsolyáznak önfeledten a Dudvág jegén.

A Pozsonyban élő Bözske néném fiával, Karcsival és unokaöccsével, Danajka Lászlóval Felsőszeliben segítenek a szalma gyűjtésében. A kis pihenő az egyik szalmahalmon örökíti meg az anyukát kétéves fiacskájával és előttük hasal Laci gyerek, várva a tarisznya kinyitását. Az előtérben a gazda számára hozott víztartó, az ún. csöcsös korsó.

A civil lakosság védelme érdekében kötelezték a családokat a háború alatt a bunkerek építésére. A földbe ásott, repeszek ellen védő nyolc személyes bunker előtt a család néhány tagja.

A felsőszeli katolikus templom kertjében zajlott a bérmálás 1965 tavaszán. A ritka ünnepre nagyon sok hívő jött el. Az akácfa mellett Gerháth Dezsőné, bémakeresztlányával, Erzsikével. A háttérben a toronyba vezető feljáró látható.

A képen a temetési menet látható, fiatal legényt kísérnek utolsó útjára. Balról a katolikus templom, jobbról a községháza látszik, a menet a fotós kérésére megállt, jobb szélen a kántortanító, Bánszky Jenő, mellette az evangélikus tiszteletes látszik. Továbbá a presbiterek, a világos koporsó és a végtisztességtevők.

A magyar oktatás újraindítása után a szülők lelkesen adták be gyermekeiket a magyar tanítási nyelvű iskolába. Az 1953/54-es tanév elsősei az év végi osztályképen, Kovács János igazgatóval és Soós Irén tanítónővel. Az államosított, egykori katolikus iskola udvarán az óvoda felőli romos fal előtt örökítette meg a fotós a gyermekeket.