Régi fotók a Felvidéken

A város harmadik felekezeti iskolája a zsidó iskola volt. Az izraelita iskola egy tantermes volt. 1922. február 12-én a nagy mennyiségű lehullott hó alatt beszakadt az iskola tetőzete. Ezt követően az iskola 72 tanulója a községben üresen álló óvoda épületét látogatta. 1932-ben épült fel az új két tantermes iskola. A  két világháború között Bródi Béla, Blumenthal Lipót és Heller Rudolf tanított az iskolában. Az iskolának 230 könyvből álló tanítói könyvtára volt. Az 1935-ben készült képen a zsidó iskola tanulói láthatók.

1980-ban Nagymegyer lakossága 8063 volt, az 1970-es népszámláláshoz viszonyítva 1472 személlyel növekedett a lakosság létszáma. Mindez összefüggött azzal a városi lakásfejlesztési politikával, ami a hetvenes-nyolcvanas években Nagymegyeren a legerőteljesebb volt. További bérlakások épültek az „Építők útja” lakótelepen, és mellette elkezdődött egy új lakótelep, a „Komárom-úti” lakótelep építése. Mindez azt eredményezte, hogy a környező falvakból a fiatalok a városban kerestek új otthont és munkahelyet. A lakosság nemzetiségi összetétele is változott. Az összlakosság 85,59 %-a, vagyis 6901 személy vallotta magát magyarnak. A fotón a város főutcája, a Komáromi út látható a nyolcvanas években. A kép a baloldalán látható épületeket csak kilencvenes években számolták fel.

A fotó az 1950-es évek elején készült, amikor Nagymegyer járási székhely lett, de megőrizte falusias jellegét. A mai Öreg utca elején még megvoltak a kis üzletek. Az előttük álló személyek az akkor már államosított üzletek alkalmazottai voltak. A háttérben a református templom tornya látható. Az utca rendezetlen, földes út.

A Zárda iskola az 1928/29-es tanévet 182 tanulóval kezdte és 200 tanulóval fejezte be. Az iskola igazgatónője Schramil Palmira irgalmas nővér volt. A korabeli fotó az 1928/29-es tanév végén készült. A tanulók között Bukovy Hedvig tanítónő és Marczy József esperes látható. A fotót Czucor Irén ajándékozta a Nagymegyeri Értéktár Bizottságnak.

Az 1950/51-es tanévben ismét megnyitotta kapuit a Nagymegyeri Magyar Tannyelvű Alapiskola, 378 tanulóval. Az iskola első igazgatója Hencz Pál volt. Az osztálykép a Zárda iskola udvarán az újrainduló magyar iskola tanulóiról készült. Középen az iskola igazgatója, Hencz Pál két kollégájával látható .

Az ötvenes és hatvanas években Nagymegyer legismertebb cigányzenekara Kovács Béla „Bazsó” vezetésével működött. A zenekar a nagymegyeri Csemadok szervezet színműveinek bemutatásánál aktívan közreműködött. Számos városi zenei rendezvényen, bálban zenéltek. A zenekar vezetője Kovács Béla a kép baloldalán látható. Fiai zenészként külföldön élnek. Leánya Edit, a Janiga József Művészeti Iskola tanárnője. 2006-ban a városi önkormányzat in memoriam Pro Urbe díjat adományozott Kovács Bélának.

1981-ben alakult a Nagymegyeri Poloska Színház, mint a Csemadok Nagymegyeri Szervezete színjátszó csoportja. Az együttes a nyolcvanas évek első felében több ízben sikeresen szerepelt a komáromi Jókai Napokon. A jellemzett időszakban a színjátszó csoport legsikeresebb szereplője, Varga Tibor látható a fotó középpontjában.

A 19. század közepén Nagymegyer összlakosságának közel 8,5 %-át alkották a zsidó hitközség tagjai. 1856-ban alakul ki az önálló rabbirátus, amelynek első rabbija Joszéf Dov (Ber) Lock rabbi volt, aki haláláig, 1880-ig töltötte be ezt a tisztséget. Sírja a nagymegyeri zsidó temetőben található. Joszef Dov (Ber) Lock rabbi utóda fia, Jehosua Hesl Weisz rabbi lett 1880-ban.

A nagymegyeri erdő szélén álló több száz éves fához történelmi mítosz kapcsolódik. Eszerint a 15. században a király személyesen jött Nagymegyerre az adófizetéssel kapcsolatban kivizsgálni a nagymegyeriek panaszait. A sátrát ennél a fánál állította fel. Itt fogadta Zsámbók Ozsváld megyeri és Végh István izsapi bírót és küldöttségét. Megígérte, hogy panaszaikat kivizsgálja, és ennek hatására 1466. december 15-én, Nagyszombatban Nagymegyer településnek a mezővárosi kiváltságot adományozott. A fotón látható fa Nagymegyer egyik jeles szimbóluma, amelyet a város címere is kifejez.

1785. december 4-én épült fel a nagymegyeri református templom. A templom építése a 19. század elején folytatódott. 1801-ben felépült a korábban nem engedélyezett torony, az érsekújvári Schéda Gábor ácsmester irányításával, ahová két Győrött készített harangot helyeztek el. 1838. november 6-án készült el, a komáromi Moliloner Ferenc órásmester alkotása, amely abban az időben rendkívül ritka alkotás volt, hosszú időn keresztül Nagymegyer városa azon mérte az idő múlását.