Régi fotók a Felvidéken

* 1925. július 16., Kürt – † 2008. június 8., Cífer / lelkipásztor, helytörténész

Danczi Kálmán és Fazekas Erzsébet ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot, 1925. július 16-án Kürtön.
Testvérei: Danczi József Villebald OSB, Mária, Ágnes, Terézia s húga, Erzsébet. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, majd a tanulmányait a komáromi Bencés Gimnáziumban folytatta. Az érettségi után, két évig az Esztergomi Szemináriumban tanult, de a teológiai tanulmányait a politikai változások – az országhatárok meghúzása – miatt a Pozsonyi Szemináriumban kellett befejeznie.
1949. június 12-én szentelik pappá Pozsonyban.
1949-ben káplánként működik Nyitrakoroson, Taksonyon, Kürtön.
1950-ben káplán Ipolyságon, Gerencséren.
1951-ben káplán Pozsony-Téglamezőn.
1951. február 1-jétől a zoboralji Gímes (más írásmóddal: Ghymes) hívei között végezte lelkipásztori munkáját.
1962. augusztus 1-jétől a Nógrád és Hont megyék határövezetében lévő Zsélyén folytatta papi tevékenységét.
1969. április 24-től 33 éven át a mátyusföldi Vága község plébánosa.
Lajos atya 53 évi aktív munka után vonult nyugdíjba. 2002. július 1-jén Bazinba költözött a papi otthonba, onnan Nagszombatba került. Innen áthelyezték Cíferbe, ahol életének 83. és papságának 59. évében visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Kürtön temették el.

Művei:

• Ghymes 1. (a község története, kézirat, évszám nélkül)
• Ghymes 2. (szokások, kézirat, évszám nélkül)
•  Zsély (1975)
• Denek Mihály (készült a Kürti Községi Hivatalban, 1995)
• Repülj madár (magánkiadás, verseskötet, 1999)
Cigléd kegyhely (magánkiadás, 1999)
• Vága egyházközség története (magánkiadás, emlékkönyv, 2000)
• Hetven évesen (magánkiadás, verseskötet, 2000)
• Álmok könyve (magánkiadás, versek és írások, Esztergom, 2001)
• Harmonia caelestis (magánkiadás, verseskötet, 2001)
• Magvetők életútja (Glória Kiadó, Nádszeg, 2002)
• Ünnepi versek (magánkiadás, verseskötet, 2003)

Gímesen, ahol tíz évet töltött, e tíz év kemény munkával kezdődött. A plébániát kellett megszervezni, parókiát építeni, a templomot felújítani. Fiatal pap lendületével emelte fel a falut, és terelgette a rábízott nyájat. Lelkipásztori teendői mellett rengeteget tett a fiatalokért is. Színdarabokat, népszínműveket rendezett, felelevenítették a régi szép népszokásokat, hagyományokat, mint pl. a villőzés, Mikulás-járás, lucázás… Megírta a falu történetét. Mindemellett hetente harminchat hittanórát tanított, kilenc falu gyermekeit oktatta, nevelte.
Vágán, ebben a Vág folyóval ölelt mátyusföldi községben 33 éven át keresztelt, esketett, temetett, szentmiséket celebrált. Különös figyelemmel, nagy odaadással törődött az Isten házával. Építgette, szépítgette, hatalmas energiát fordított rá, nem sajnálva a drága időt sem. A falu egyházi hagyományainak a felújítása, gyűjtése, ápolása is a szívügye volt; rendkívül szerette Vágát. Tetteivel hirdette, hogy az ősök hagyományainak az őrzése, ápolása, továbbadása, mind-mind példával szolgál az utókor számára.
Hű volt Istenhez, Jézushoz, hitéhez, az egyházhoz és a magyarsághoz. Jó pásztora volt nyájának.

„Bárhol voltam, mindenütt nagyon jó emberekkel találkoztam. Hívő, vallásos, templomba járó emberekkel. A híveimmel mindig mindenütt jóban voltam.” (Danczi Lajos)

Kürt Község Önkormányzata a község statútumának 35 számú paragrafusa értelmében, valamint a 7/990611 határozat alapján KÜRT KÖZSÉG DÍSZPOLGÁRA címet adományozza főtisztelendő DANCZI LAJOS vágai plébános úrnak, községünk jó hírnevének öregbítéséért, a szlovákiai magyar népi és egyházi kultúra területén végzett széles körű gyűjtőmunkájáért, kitartó, áldásos papi tevékenységéért.
Kürt, 1999. június 27.

Vága, 1989. március 31.
Író-olvasó találkozó a helyi kultúrházban a Csemadok rendezésében.
Balról jobbra: Zsigó István, az erdélyi születésű Dávid Teréz (Író, drámaíró, dramaturg) és Kubica Ödön (Csemadok-elnök).

Vága, 1960-as években
A Lukács család 197-es házszám alatti háza a Fő utcán.
A falu település-szerkezetét tekintve utcás, halmaztelepülés. A Fő utca a település szerkezetének tengelyét képezi, a közepén kiszélesedik, s itt áll a római katolikus templom. Ebben az utcában elsősorban a módosabb gazdák házai sorakoztak. A felső része volt a Fővég, majd ehhez kapcsolódott a Csincsa, ahol nagyobbrészt az idegenből idetelepült szegényebb réteg lakott. A Fő utca alsó részén volt az Alvég. A templomhoz vezetett ki a Mester ulicska (utca vágai tájnyelven). A Fő utcával párhuzamosan épült ki egy újabb utca: a Kertalja, ennek végén pedig a Pajták vége nevezetű utca. A Kertalja folytatása a Temető utca, majd a temetőkert, az ún. Nyúlkert. A temető egyik oldalán van a Nyúl utca, a másik oldalán a malomlakás (itt lakott a volt malom tulajdonosa), amely 1942. év júniusa óta a római katolikus plébánia épülete.

Vága, 1950-es években
Hátsó sor balról jobbra: Gyeváth Rózsika (Takácsné), Zelinka Mária, Sandula Mónika, Vajda István (tanító), Adamkó Éva (Szabóné), Kamenár Mária, Karácsony Borbála.
Középső sor balról jobbra: Boledovics Irén (Józsáné), Jalsovszky Vera (Fördősné), Kamenár Sárika (Hulákné), Józsa Vera, Zelinka Gizi, Karácsony Erzsike (Hulákné).
Első sor balról jobbra: Karácsony Edit (Károlyné), Szabó Etela (Vedrődiné).
A Vág folyó (a Duna bal parti mellékfolyója) teljes hossza 403 km.

Vága, 1950-es években
Balról jobbra: Szabó Irén, Kamenár Katalin, Majerník Mária (Kamenárné), Majerník Margit, Dudás Erzsébet, Éliás Erzsébet (Józsáné), Oberman Edit (Gyeváthné).

Vága, 1980-as évek elején
A XX. századi téli disznóvágás (Vágán disznóölésnek mondják), amikor nem maradhatott el az abálólé illata (Vágán abalé), a friss, hagymás sült vér íze, a tepertő (Vágán töpörtyű), a finom sült hurka, a füstölt kolbász, a kocsonya és a többi, disznóvágáskor készült finomságok…
A vágai tájszók szótárából: musiró = kismalac, csãcsó = vegyes savanyúság, kisefå = disznóöléshez használt háromláb feszítő rúdja.
Balról jobbra: Gajarský Margit (született Józsa), Kalavská Jarmila (ostravai), Boledovics Mária, Józsa Péter, Szlízs Ernő, Józsa János, Kalavský Dušan (ostravai), Adamkó Sándor, Józsa Irén (született Boledovics).

Vága, 1939. október 1.
„Ez a felavatott országzászló – mondotta – nemcsak a kishitűségnek és a gyávaságnak üzen hadat, hanem hadat üzen annak az örökké vészharangokat kongató, rémlátó és libabőrös új defitizmusnak, amely a mai történelmi időkben gyengíteni akarja a nemzet önbizalmát, kikezdeni optimizmusát és kétségbe vonni egyetlen és örök elhivatottságát, a Kárpátok medencéjében.”
(Dr. Cselényi Pál országgyűlési képviselő, kormányfőtanácsos, az Ereklyés Országzászló Nagybizottség társelnöke, Vágán elhangzott ünnepi beszédéből.)

Vága, 1980-as évek első felében
Azokban az években szokás volt péntek délutántól vasárnap délig a Vág partján, vagy a közeli kavicsbányák (vágaiasan: kövécsbányo) valamelyikénél dübörögni…
Állnak, balról jobbra: Bakó Róbert, Jalsovszky József, id. Krizsan László, Zsúrek Zoltán, Krizsan Árpád.
Ülnek, balról jobbra: ifj. Krizsan László és Szabó László.

Vága, 1950-as évek végén
Balról jöbbra: Dudás Margit, ifj. Dudás István, Forró Gertrúd (született Józsa), Dudás László, Dudás István.