Egy tanév végén az 1970-es években
Részletek
Vága, 1970-es évek végén
Az iskolai táblán egy ballagó idézet: „Az élet nem álom, hanem küzdelem. és csak azokat nem csalja meg, akik világos fejjel és kemény akarattal néznek vele szembe.” (Stendhal)
Tanítók balról jobbra: Csomor Adél, Kovács Márta, Somogyi Antal (iskolaigazgató), Nagy Terézia, Horváthné Racskó Éva.
Egy újságcikk 1973-ból
Részletek
Győzelmes Út, 1973. december 21.
Az akkori, Galántai járás magyar nyelvű hetilapjában megjelenő írás, a vágai labdarúgásról szólt.
,,Nagy akcióba kezdett a váhovcei (vágai) sportszervezet: a ,,Z” akció keretén belül az elkövetkező évben a faluban egy új, modern futballpályának az építését szeretnék megkezdeni, 3 millió korona költségvetéssel.”
Egyházi körmenet
Részletek
Vága, 1960-as évek végén
Egyházi körmenet, amely a Községháza előtt halad el. A még cserép nélküli családi ház, abban az időben az 1. házszámú családi ház volt.
Ma, a 402-es házszámmal jelölik.
A fotón: Szabó János, Szlízs Ernő, Takács István, Forró Sándor…
Egyházi körmenet
Részletek
Vága, talán az 1968. esztendőben
Kertalján halad át a Jézus Szíve-körmenet, letérve a temető felé. Azóta eltűntek a főút melletti diófák, meg az embertömeg is…
Egyházi körmenet a régi időkből
Részletek
Vága, 1960-as években
Vágán, az egyházi év sorrendjében a következő körmeneteket tartották:
1. virágvasárnapi körmenet
2. feltámadási körmenet
3. búzaszentelő körmenet Szent Márk napján
4. Flórián-napi körmenet
5. keresztjáró napok
6. Szentháromság vasárnapi körmenet
7. Úrnapi körmenet
8. Jézus Szíve vasárnapi körmenet
9. körmenet Mindenszentek napján
Lakatos Imre 1958-tól 1965-ig volt Vága község plébánosa.
Egyházi körmenet a régi időkből
Részletek
Vága, 1940-es években
Az Úrnapja katolikus főünnep az eukarisztika tiszteletére, teljes nevén az Úr Testének és Vérének ünnepe. A húsvéti időt lezáró pünkösd vasárnap után két héttel tartják. Jellemzően körmenet kapcsolódik hozzá. Vágán is általános szokás a körmenet és a sok virágdísz. A körmeneten négy stáció van: négy virágokkal díszített oltárt állítanak, amelyet a pappal és az Oltáriszentséggel végigjárnak a hívek. A stációknál evangéliumot olvasnak és a pap az égtájak felé áldást oszt. Az elsőáldozó kislányok, fehér ruhában a körmeneten rózsaszirmot hintenek az Oltáriszentség elé. Az Oltáriszentség úrnapi körbehordozásának a néphagyomány a gonoszt, a betegségeket és a természeti csapásokat elűző erő tulajdonított.
Egyházi körmenet a régi világból
Részletek
Vága, a XX. század első felében
A XX. század első felében még kilenc egyházi körmenetet tartottak a község hívői. A XXI. század elejére már elmaradt a Búzaszentelő körmenet (április 25.), a Keresztjáró napok (áldozócsütörtök előtti hétfő, kedd, szerda), a Szentháromság vasárnapi körmenet, és a Mindenszentek napján (november 1.) tartandó körmenet.
A többi körmenethez, az egyházi év sorrendjében a hívők még erősen ragaszkodnak.
Egyházi körmeneten
Részletek
Vága, 1960-as évek végén
Kertalján halad az egyházi körmenet, főútról letérve a temető felé tartanak.
Pontosan melyik évben is készülhetett a fotó?
Magam se tudom, mert a fotón látható ismerős erbereknek a lelkük már rég fenn van az Istennél…
Egyházi méltóságok
Részletek
Egyházi méltóságok, ha találkoznak…
Balról jobbra: Végh László (Nemeskajal), Danczi Lajos (Vága), Heriban László (Galánta), Harsányi Gyula (Szenc), Ján Sokol (Szered).
Egynyelvű községi körpecsét
Részletek
Vága, 1950-es években
,,A társadalmi szféra alakulása a ll. világháború után
Az oktatás 1945. szeptemberében ugyan megkezdődött, de szlovák nyelven. Egy Grün nevű tanító először két apácával kezdett hozzá a tanításhoz, majd tanítónőkkel bővült a testület. A krónika nem őrizte meg ezeknek a tanítóknak a neveit, akik az iskolai oktatáson kívül este a felnőtt lakosságnak szlovák nyelvleckéket adtak, hogy így is siettessék a reszlovakizációt.”
Dr. Pukkai László: Vága község története című könyvéből
A magyar világban a mátyusföldi Vága község Pozsony vármegyén belül a Galántai járáshoz tartozott;1939-1945 között már Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegyén belül.
Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Galántai járáshoz, 1949-1960 között pedig a a Szeredi járáshoz, majd 1960-tól újra a Galántai járáshoz tartozott.