Régi fotók a Felvidéken

A városi tájház kialakításának kezdeményezője a Csemadok Nagymegyeri  Szervezete volt, miután 1978-80 között a nagymegyeri gimnázisták jelentős számú néprajzi tárgyat gyűjtöttek össze, és az akkori Városi Nemzeti Bizottság megvásárolta a Rózsa utcai nádfedeles épületet. A tájházat 1980 augusztusában rendezték be a városban szervezett honismereti tábor résztvevői (nagymegyeri és Győr-Sopron Megyei gimnazisták), Szabó József, Bedécs Gyula és Varga László tanárok, illetve a Győri Xantus János Múzeum szakdolgozói, Csere Judit és Bíró Ibolya vezetésével. A tájházat hivatalosan 1980 december 1-jén adták át. A képen az átadó ünnepségen közreműködő Varga Tibor, valamint a megjelent vendégek láthatók.
Az első sorban: Dobis László, Varga László, Fél Miklós, Teleky Miklós. A második sorban: Bodnár Gyula, Huszár László, Morva Pál, Lelkes Tibor.

1980. december 1.
Balról: Gyurcsík József a Csemadok járási bizottságának elnöke; Nyáry István járási ideológiai titkár, a Csemadok járási elnökségének tagja; Mag Gyula, a Csallóközi Múzeum igazgatója, a Csemadok járási elnökségének tagja.

1980. december 1.
Nyáry István, járási ideológiai titkár, a Csemadok járási elnökségének tagja vágja át a szalagot.

A városi tájház kialakításának kezdeményezője a Csemadok Nagymegyeri  Szervezete volt, miután 1978-80 között a nagymegyeri gimnázisták jelentős számú néprajzi tárgyat gyűjtöttek össze, és az akkori Városi Helyi Nemzeti Bizottság megvásárolta a Rózsa utcai nádfedeles épületet, amely a mestergerendán megtalálható évszám szerint 1836-ban épült. A tájházat 1980 augusztusában rendezték be a városban szervezett honismereti tábor résztvevői (nagymegyeri és Győr-Sopron Megyei gimnazisták), Szabó József, Bedécs Gyula és Varga László tanárok, illetve a Győri Xantus János Múzeum szakdolgozói, Csere Judit és Bíró Ibolya vezetésével. A képen a náprajzi tárgyak megtisztításában közreműködő akkori nagymegyeri gimnazisták: Nagy Ildikó, Kliner Éva, Mórocz Iván és Nagy Erzsébet látható. A háttérben a munkát irányító múzeumi szakdolgozók.

A városi tájház kialakításának kezdeményezője a Csemadok Nagymegyeri  Szervezete volt, miután 1978-80 között a nagymegyeri gimnázisták jelentős számú néprajzi tárgyat gyűjtöttek össze, és az akkori Városi Nemzeti Bizottság megvásárolta a Rózsa utcai nádfedeles épületet, amely a mestergerendán megtalálható évszám szerint 1836-ban épült. A tájházat 1980 augusztusában rendezték be a városban szervezett honismereti tábor résztvevői (nagymegyeri és Győr-Sopron Megyei gimnazisták), Szabó József, Bedécs Gyula és Varga László tanárok, illetve a Győri Xantus János Múzeum szakdolgozói, Csere Judit és Bíró Ibolya vezetésével. A képen Szabó József és Bedécs Gyula tanarok, illetve a múzeum szakdolgozói láthatók.

A Nagymegyeri Önkéntes Tűzoltó Testület 1883 októberében alakult meg, 52 taggal. Első elnöke Dr. Mezey György volt, aki ezt a tisztséget 1902-ben bekövetkezett halálaig töltötte be. A 32 fős tűzoltó egység első parancsnoka Győry Vincze városbíró volt. A megalakulás után a testület két darab kézihajtású nyomó fecskendővel és 12 darab vödörrel rendelkezett. A további években is folytatódott a Testület rendelkezésére álló felszerelés kiépítése. Az önkéntes szervezet anyagi eszközeit egyrészt az aktív és pártoló tagok havi tagsági díjából és a pártoló tagok támogatásából tudták biztosítani. A szervezetnek emellett az egyik jelentős bevételi forrása az évi népszerű tűzoltóbál volt. A tűzoltószervezet felszentelt csapatzászlóját a római katolikus templomban őrzik.

Az 1902-ben épült iskola a „Szent Elzeár Iskola” nevet kapta. A tanítást az apácák végezték. Az épület három tantermében a lányok összevont osztályokban tanultak. Az iskola életébe, irányításába az iskolaszék nem szólhatott bele. Bár az iskola látogatása kötelező volt, a tavaszi és az őszi mezőgazdasági munkák idején a fejlettebb gyermekeket otthon fogták a szülők, hogy a munkákban segítsenek. Ezért a rendszeres tanítás főleg a téli hónapokban folyt. A tananyag az állami hivatalok által kiadott tananyag volt, sajátos vallási színezettel. A tanulók felszerelése a palatábla, a palavessző és a szivacs volt. A fotó az iskola megalakulása utáni években készült, ahol a tanítást a grófnő döntése alapján a Páli Szent Vince Leányai szerzetes rend nővérei végezték. Rajtuk kívül a képen Marczy József esperes látható.

Az 1902-ben létrehozott egyházi iskolát, az ún. Zárda iskolát, Kálnoky Adél grófnő alapította. Az 1. világháború után is az ún. Zárda iskolát a Szent Elzár római katolikus leányiskolát Nagymegyeren, a Páli Szent Vincéről elnevezett irgalmas nővérek vezették. Az iskola igazgatónője Schramil Palmira nővér lett. A tantestület további tagjai: Bujna Lujza nővér, Bukovy Hedvig tanítónő, Zálezsák Erzsébet tanítónők voltak. Az iskolának három tanterme közül kettőben folyt a mindennapi tanítás. A harmadik tantermet a kézimunka tanításra rendezték be. Az iskola tanulóinak száma az 1923/24 és az 1938/39-es tanév között 185 és 209 között volt. A harmincas években készült fotón az első sorban középett Marczy József nagymegyeri plébános látható. Schramil Palmira nőver, igazgatónő az első sorban a kép baloldalán látható.

1988. április 13-án ünnepelte 60. születésnapját Ág Tibor, a nagymegyeri énekkar karnagya. A fotón Szvorák Katalinnal tartott klubesten látható.

A 19. század közepén Nagymegyer összlakosságának közel 8,5 %-át alkották a zsidó hitközség tagjai. 1856-ban alakul ki az önálló rabbirátus, amelynek első rabbija Joszéf Dov (Ber) Lock rabbi volt, aki haláláig, 1880-ig töltötte be ezt a tisztséget. Sírja a nagymegyeri zsidó temetőben található. Joszef Dov (Ber) Lock rabbi utóda fia, Jehosua Hesl Weisz rabbi lett 1880-ban.