Régi fotók a Felvidéken

1957. szeptember 1-jén nyílt meg Nagymegyeren a város első középiskolája, az akkori Nagymegyeri Tizenegyéves Középiskola. Az iskola két osztállyal indult. Az első 63 tanuló a nagymegyeri, illetve a környékbeli falvak iskoláinak tanulóiból került ki. Az 1959/60-as tanévben érettségiztek az iskola első nappali tagozatos tanulói. Ők voltak azok, akik a mai napig is ápolt diákhagyományokat, a szalagavatót, a ballagást, a diákbált meghonosították az iskolán. A képen 1960-ban az első ballagókat látjuk a városban, Jakab István igazgatóval és a tanári kar egy részével.

A szoboravató ünnepséget Varga László, a Csemadok szervezet elnöke vezette. Beszédet mondott Ág Tibor, Olsvai Imre és ifj. Bartók Béla, aki ezt követően ünnepélyesen leleplezte a szobrot. A város polgármestere Lojkovič Sámuel itt jelentette be, hogy az önkormányzat döntése alapján, a korábbi Május 1. tér a Bartók Béla tér nevet viseli. Az ünnepélyes eseménynél közreműködött a győri fúvószenekar, Zakál Gyula versmondó, a helyi magyar iskola leánykara, a Bárdos Lajos Vegyeskar női kara, valamint az egyesített felnőtt kórusok. A szoboravató ünnepség a Szózat eléneklésével fejeződött be, majd a jelenlévők átvonultak a városi művelődési központba, ahol az ünnepi hangversennyel folytatódott a program.

A nagymegyeri énekkari mozgalom kialakulásának 100. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezés 1992. október 24-én zajlott. A jubileumi megemlékezés szervezői között volt a Bárdos Lajos Énekegyesületen kívül, a városi hivatal, a Csemadok Nagymegyeri Szervezete és a VMK. A rendezvénynek három fő része volt. 15.00 órától a város polgármestere, Lojkovič Sámuel fogadta a nagyszámú hazai és külföldi vendéget. Köztük ott volt, ifj. Bartók Béla, a Magyar Köztársaság pozsonyi konzulátusának képviseletében Boros Ferenc konzul. A MK pozsonyi Kulturális Központját Sunyovszky Szilvia igazgatónő képviselte. Megjelent Olsvai Imre népzenekutató, a MTA ZTI tudományos munkatársa, a Rákóczi Szövetség alelnöke, Szabó József, a lébénymiklósi önkormányzat képviselői, és a szobor alkotója, Lipcsey György szobrász is. Vendégeink között ott voltak a Csemadok járási és országos vezetői, a helyi egyházak, az iskolák vezetői, a tudományos intézetek és a magyar politikai pártok vezetői.

Nagymegyerről 1948. május 12-e és december 13-a között több száz embert deportáltak Magyarországra. Vadkerty Katalin történész kimutatása szerint 1948. május-december hónapokban településről 205 családot telepítettek ki. Ebből 83 család 769 ha földterülettel rendelkezett szülővárosában. Arról, hogy a 205 család összesen hány tagja hagyta el pontosan Nagymegyert, Vadkerty Katalin nem közölt adatokat. Tánczos Tibor 1996-ban megjelent munkájában arra hivatkozik, hogy „összesen 90 család, s megközelítőleg 437 személy lett kitelepítve.” A közölt létszám valószínűleg jóval nagyobb volt! A célállomások közé tartozott: Mezőmegyer (16 család), Gerendás (13), Elek (8), Csorvás (3), Mezőberény (6), Mágócs (2), Újkígyós (1), Békéscsaba (16), Körösladány (1), Drávaszabolcs (1), Németpalkonya (5).
1948. október 19-én hagyta el Nagymegyert Cseri István esperesplébános, akinek a hatalom nem bocsátotta meg, hogy 1947 nyarán meglátogatta Csehországba deportált híveit.

A Csemadok Nagymegyeri Szervezetének művelődési klubja a hetvenes évektől rendszeres munkát végzett. Vezetőjének, Németh Tibornak, meghívását Csoóri Sándor költő is elfogadta. A nyolcvanas években készült képen a VMK-ban dedikálja műveit.

Nagymegyer lakossága az 1. világháború kitörésének következményeit látványos formában tapasztalhatta már 1914. szeptemberében, amikor a városba megérkeztek az első hadifoglyok. A balkáni frontról érkező első hatezer szerb, hadifogoly a kolozsnémai kikötőbe érkezett, ahonnan gyalog meneteltek Nagymegyerre. A foglyokat semminemű előkészített épület nem várta. Az egész telet a szabad ég alatt a város határában, szalmarakásokban töltötték. Az első fabarakok építése a mai Tábor utcában csak 1915 januárjában kezdődött el. A tábor fokozatosan kiépült. Az olasz front megnyitásával már nagyszámú olasz hadifogoly kerül Nagymegyerre. A korabeli dokumentumok szerint a táborban 15-20 000 főnyi hadifogoly érkezett. A tábor parancsnoka Walkner Ferenc alezredes volt.

A Csallóköz tájképfestőjeként ismert Janiga József 1946-ban született Párkányban. 1984-ben költözött családjával Nagymegyerre, ahol a művészeti alapiskola tanára lett. Közben önálló és csoportos kiállítások sora jelzi pályájának egy-egy állomását. 1988-ban Nagymegyeren a Táj és portré címmel tartott kiállítását Bodnár Gyula és Zakál Piroska nyitotta meg.

1950. január 25-én alakult meg a Csemadok Nagymegyeri Szervezete 39 taggal. A szervezet által bemutatott első színdarab a Lúdas Matyi volt, Schnell János rendezésében, amit 1950. május 1-jén mutattak be. A népszínmű, amelynek 40 fős szereplőgárdája volt, meghozta a szervezet számára az első anyagi és erkölcsi sikert. A színművet hét alkalommal mutatták be Nagymegyeren. Ami egyúttal kezdete a Nagymegyeri Csemadok Szervezet színjátszói sikersorozatának. Ezután egymást követték a színjátszó-csoport újabb és újabb produkciói a hatvanas évek elejéig. A képen közepén ül a csoport két kiemelkedő szereplője, Takács Lajos (Lúdas Matyi szerepében) és Németh Imre (Döbrögi szerepében). Az utóbbi, az ötvenes években mint rendező is meghatározta a nagymegyeri színjátszó mozgalom fellendülését.

A Csemadok helyi szervezete 1989 után főszervezője volt az 1991-től évente megrendezett Szent István Kulturális Napoknak, a város egyik legnagyobb társadalmi-kulturális rendezvényének. Ennek keretében emlékeztek meg 1996-ban Mátyás király által adományozott városi kiváltságok 530. évfordulójáról. Az évforduló kapcsán adták át az Öreg utca sarkán Mátyás király emlékoszlopát, amit a városi önkormányzat állíttatott. Az 1996-ban készült fotón a város polgármestere, Dr. Lojkovič Sámuel, illetve alpolgármestere Dr. Kórósi Rezső látható.